Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - Az orvosszakértő szerepe a magyar szociális biztosításban. 3. [r.]

Orvosszakértői Szemle. 45 Az orvosszakértő szerepe a magyar szociális biztosításban. Irta dr. Friedrich Vilmos orvos-egyetemi m. tanár. y ni. Azokban az országokban, ahol a munkásbiztosítás kötelező, az üzemi baleset által okozott kár nagyságát, vagyis a csökkent, illetve elvesztett munkaképességet százalékos értékében megállapítják s kártalanítják. A szakértő a kártalanítás tárgyában döntő hatóságot a kár elbírálását illetőleg olyképen is irányíthatná, hogy nem az elvesztett munkaképességcsökkenést, hanem a baleset után megmaradt munkaképességet állapítaná meg százalékos számokban, vagy pedig általánosabb határok között olykép, hogy pl. a sérült munkaképessége felére, harmadára vagy negyedére csökkent. Ha a megállapítások e két módja között választanunk kellene, inkább a munkaképességcsökkenés százalékos megállapítása mellett kell állást foglalnunk, mert ez a mód tapasztalati megfigyelések alapján összeállított számbeli értékek kifejezése, amelyek bizonyos mértékben tágabb ingadozásokat engednek meg. A szakértő orvos által javasolt százalékos munkaképességcsökkenés csakis orvosi észlelet, tapasztalat s vizsgálat alapján megállapított hozzávetőleges számbeli előterjesztés, amelyet a hivatalos — nem orvosokból álló — fórumok változtathatnak s vagy emelhetik, vagy csökkenthetik, figyelembe véve az illető sérült kereseti viszonyait, foglalkozását, korát s egyéb körülményeket. Tény, hogy alapos, exakt orvosi vélemény esetén az abban foglalt előterjesztés ritkábban módosul. Az előbbi körülmények figyelembevétele alapján számítják ki a megállapított százaléknak- megfelelő pénzértéket olyképen, hogy a sérült összes keresetét — fizetését vagy munkabérét, lakbérét, természetbeni s az állásával kapcsolatos egyéb jövedelmet, stb. — 100°/o-nak veszik; e 100ü/o-nak megfelelő összeg a ma gyar munkásbiztosítási törvény alapján 60(V<)-nyi járadékkal nyer kiegyenlítést. Ez a 100°/o <= 60°/o az érdekeltek, vagyis a sérültek s járadékosok részéről számos félreértésre, a szakértő elleni indokolatlan panaszra ad okot, mivel a sérültnek természetszerűen nem a megállapított u/o teljes összege, hanem annak 100 : 60 arányát adják meg. Pl. 64 éves ácssegéd emeletes háznak tetejéről leesve, koponyacsonttörést s kisebbfokú agyrázkódást szenved; négy hónapi kezelés után az anatómiai gyógyulás teljes, a sérült dacára ennek szédülés, — fejfájás — s álmatlanságról panaszkodik. Ez utóbbi szubjektív tünetek egy részéről meggyőződhetünk a vizsgálat folyamán; ha ugyanis összetett alsó végtagokkal állva, a sérült inog s lehajlás utáni gyors felegyenesedéskor az arc kipirul, akkor azok mint tényleg fennállók, elfogadhatók. A sérültnél a baleset előtt is fennállott arteriosclerosist a sérülés hátrányosan befolyásolhatta. A sérültnek, minthogy arteriosclerosisának fennállása s a baleset után visszamaradt szédülése folytán foglalkozását nem űzheti — megeshetnék ugyanis, hogy a háztetőről leesik — 50u/o munkaképességcsökkenést állapítottunk meg egyelőre félévi időtartamra. Amennyiben a sérültnek évi keresménye 2400 K volt, a megállapított 50°/o nem 1200 korona, hanem ennek 60u/o-a, vagyis 720 korona. Egy másik példa: 29 éves napszámos, kit villamos kocsi munkájának végzése közben elütött, a mellkas jobb felén a baleset folytán súlyos