Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XV. ülés. 1913. május hó 29-én

Munkásügyi Szemle 517 segélyek összege, a gyakorlat szerint mindig igazgatósági határozattal engedélyezett költségek kivételével kitett: 5 6 7 8 Temetési segély Kórházi ellátás s Gyermekágyi segély Összesen összesen kiaatdott az igazgatóság által összesen kiadatott az igazgatósa által s összesen kiadatott az igazgatóság által a 3-8 alatti segélyekre kiadatott az igazgatóság által összesen kiaatdott tárgyalt esetek utalványozott összesen kiadatott tárgyalt esetek utalványozott összesen kiadatott tárgyalt utalványozott a 3-8 alatti segélyekre kiadatott tárgyalt esetek utalványozott K f tárgyalt esetek K f K f tárgyalt esetek K f K f esetek K f K | f tárgyalt esetek K | f 4.730 18.658 26 5 89 1.873 50 _ _ 206.279 33 20 225 5.905 — 1 — — 19.689 04 7 111 02 4.795 75 — — — 259.195!47 81 1.757 45 3.780 — 1 — — 35.631 12 — — 199 50 — — — 169.618 12 6 240 — 5.920 — 3 50 — 18.468 18 — — — 1.667 75 — —, 224.75096 88 857 16 2.750 — 7 80 — 19.496 08 3 42 42 850 25 — — — 171.726 83 124 1.780 46 3.620 — 4 — — 15.747 72 — — — — — — — 165.401 70 26 38780 4.650 — 4 80 — 18.490 09 19 837 69 1.343 25 — — — 219.360 55 125 3.03928 7.192 04 8 — 30.965 87 10 167 — 1.436 25 3 74 — 425.911 92 169 3.179 — 12.757 — 14 200 — 55.298 64 8 206 20 18.059 05 3 38 75 554.781 77 321 1395435 3.410 20 — — — 14.769 05 8 31785 4.669 50 — — 196.244 22 21 50355 5.490 — 6 180 — 15.032 61 5 208 14 1.053 50 — — — 207.871 57 81 2.379:06 3.990 — 1 14.85729 3 116 12 1.23062 — — — 188.38019 29 52561 10.390 — — — 22.80289 — — — 5.86125 — — — 389.80301 30 476 — ridegség túlzásaitól. Pedig talán gondolhatta volna a törvényhozó azt is, hogy vigyük az állapotokat ad abszurdum, bizonyítsuk be az útszéli koldusok felvonultatásával, a falu porában hempergő gyógyíthatlan betegek és nyomorékok hadával, hogy nálunk a szegények ellátása mily elfelejtett részlete az állami kormányzat és törvényhozás feladatainak. Talán ennek eklatáns és únos-úntalan bizonyítása inkább megindította volna a törvényhozás lelkiismeretét, előbb és mihamarabb arra késztetve azt, hogy a rokkantsági biztosítás behozatala útján, a megfelelő teherviselők bevonásával lássa el azokat, akiknek szinte mellőzhetlen ellátását eddig könnyed nagylelkűséggel, de az igazság ellenére kizárólag az ipari és kereskedelmi érdekeltség vállaira rakta. Azt gondolnám azonban, hogy mégis jól van ez így, hogy a törvényhozás megkönyörült a rokkantakon és végső erejük megfeszítésével végzett némi munka jogcímén megtűri, hogy újból és újból segélyeztessenek. Hiszen a mai kor hadviselési elvei szerint a csataterén is felszedik a nyomorékká lett sebesülteket. Kell, hogy a produktív gazdasági, termelési munka csataterén esendőket is valamiképp felszedjék. Jobbnak hiányában méltányos intézkedést tartalmaz a törvény 64. §-a és mindaddig, amíg rokkantbiztosításunk nem lesz, fájlalnám, ha módosítanák a 64. §-t, a magyar munkásbiztosítás eme >genfi konvencióját.' Egyébként statisztikai feldolgozás esetén talán az is bebizonyulna, hogy valami túlságos nagy terheket ez nem is jelent, mert hiszen nyolc héten át a járulékot fizetik. Ismétlem tehát, hogy ebben a tekintetben visszafejlesztést nem tartanék helyes dolognak és ennek a kérdésnek újabb és talán elvben helyesebb rendezése nagyobb baj nélkül halasztható arra az időre, amely a rokkantbiztosítást meghozza. A másik két pont, amelyre az előadó úr és Kis Adolf tisztelt tagtársunk is reámutatott, olyan, amely a törvény egyébkénti reformja esetén máris megtűrné a reformot; az egyik az önkéntes továbbfizetők, a másik a passzív tagságnak a kérdése. Ezekben tényleg messzement a mi törvényhozásunk jóindulata. Az önkéntes továbbfizetők dolga helyesebben akként volna rendezhető, hogy önként továbbfizető csak olyan tag lehessen, aki bizonyos ideig tartó kötelező tagságot igazol, aki pedig ezt nem tudja, az csak orvosi vizsgálat után és az önkéntes tagságra nézve általában megállapított egyéb feltételekkel maradhasson tagja a pénztárnak. Igen helyesen mutatott rá Kiss Adolf tisztelt tagtár-