Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A munkásvédelem a Németbirodalomban

Munkásügyi Szemle 499 A munkásvédelmi intézkedések rendkívül sokoldalúak. Legnagyobb jelentősége van a szorosan vett munkásvédelemnek, amely a munkás egészségének és életének védelmét tűzte ki céljául. Az e téren leküzdendő veszélyek egyrészt azok a káros hatások, amelyek a munkás testét érik, balesetet, vagy megbetegedést okoznak, másrészt elősegítik egyes betegségek, vagy a korai rokkantság bekövetkezését. A megbetegedési és azelőtt a halálozási számadatok nagysága, amely különösen egyes iparágakban, mint pl.: csiszoló-üzemekben, gyufagyárakban jelentékeny, a figyelmet ezen foglalkozások nagy egészségtelenségére irányította. A súlyos hajó-, bánya- és vasúti katasztrófák villámszerűén világítják meg a baleseti veszélyeket és kiváltják az ezek leküzdésére irányuló általános óhajt. Kevésbbé tolakodók, azonban sokkal fontosabbak ezen elszigetelt tömeges szerencsétlenségeknél azok a balesetek, amelyek naponként a munkásokat érik. A munkásbiztosítás szolgáltat kimerítő adatokat e balesetekről és megbetegedésekről. Az 1912. évben a Németbirodalom munkásbiztosítási szerveinél 742.472 balesetet jelentettek be. Ezen évben 137.445 baleseti sérülttel szemben a kártalanítási igény jogosságát el kellett ismerni. Az év folyamán 25 millió biztosított személy volt és 1,168.403 kapott baleseti kártalanítást. A baleseti veszély terjedelmét e számok tisztán mutatják. A hivatásszerű munkából eredő, vagy e munka által fokozott betegségi veszélyből ily tiszta képet nem nyerhetünk, mert a betegségi és rokkant-biztosítás adatai a biztosítottak összes megbetegedési és rokkantsági eseteit tartalmazzák, tehát azokat is, amelyek a munkával okozati összefüggésbe nem hozhatók. Bizonyos betekintést e számok mégis engednek, mert egyes kerületekben felvett pontos adatok alapján meg lehet állapítani, hogy az összes esetek jelentékeny részét a munka egészségtelen hatása okozta, vagy legalább lefolyásában kedvezőtlenül befolyásolta. A betegsegélybiztosítás az 1911. évben 14"5 millió személyre terjedt ki. A keresetképtelenséggel járó megbetegedések száma 6,279.737, a betegségi napok száma 123,880.345 volt. Az 1912. évben 15'9 millió ember tartozott a rokkantbiztosítás körébe. Ezen évben 124.825 rokkantjáradékot és 11.570 betegségi járadékot folyósítottak. Az 1913. év január hó 1-én 1,071.600 személy kapott járadékot. Ezen óriási számokból végtelen nyomor és fájdalom, inség és gond, azonban egyúttal nagy gazdasági veszteség is tolakodik elénk, amely a sérültek és betegek állandó, vagy mulandó munkaképtelensége által ezek gyógyítási költségei és a nekik, valamint az elpusztult munkások hátramaradottainak nyújtott kártalanítás folytán keletkezik. Az 1911. évben a betegségi biztosítás 420'8 millió, a balesetbiztosítás 202 5 millió és a rokkantbiztosítás 226*2 millió márkába került. A munka veszélyeinek legyőzése tehát hasonlóan, mint a népbetegségek ellen irányuló küzdelem, nemcsak a felebaráti kötelesség teljesítésére szükséges, hanem gazdasági érdek is, mert a milliók munkaerejének épségben tartása a közgazdasági értékeknek fentartásával és szaporításával egyet jelent. Az utolsó húsz évben sokféle módon és úton törekedtek a balesetek és ipari betegségek csökkentésére és nem lehet letagadni e törekvések által elért eredményeket sem. (Befejező közlemény következik.)