Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A munkásvédelem a Németbirodalomban

498 Munkásügyi Szemle Különösen fontosak azok a rendelkezések, amelyek az üzemtulajdonosokat kötelezik arra, hogy a munkahelyiségeket, üzemi berendezéseket, gépeket és eszközöket úgy rendezzék be és tartsák fenn, továbbá az üzemet úgy szabályozzák, hogy a munkások testi épségét és egészségét, amennyire az üzem természete megengedi, megvédjék. Gondoskodik a törvény arról, hogy elegendő világosság, megfelelő légtér és légcsere legyen, egyúttal arról is, hogy a fejlődő gázok és gőzök, valamint az üzemi hulladékok megfelelő módon eltávolíttassanak. Megfelelő berendezésekkel elejét kell venni annak, hogy a munkások a gépekkel, vagy egyes géprészekkel veszélyes érintkezésbe juthassanak, vagy őket az üzem természetéből eredő más veszélyek érhessék, aminők például gyári égések alkalmával léphetnek fel. Végül gondoskodni kell olyan rendszabályokról és üzemi rendről, továbbá úgy kell megállapítani a munkások tevékenységét, hogy az üzem veszélytelensége teljesen biztosítva legyen. Az ipartörvény továbbá kötelezi az üzemtulajdonost, hogy mindent megtegyen a jó erkölcsök és az illem érdekében is. A 18 évnél fiatalabb munkásokat foglalkoztató munkaadókat kifejezetten kötelezi a törvény arra, hogy már a munkahelyiségek berendezésénél és az üzem szabályozásánál vegyék tekintetbe azokat a követelményeket, amelyeket fiatal munkásaiknak egészsége és erkölcsének védelme szab elébük. Az ipartörvényben lefektetett alapelvekből folyó egyes munkásvédelmi rendelkezések kibocsátására az országos központi hatóságok, a birodalmi tanács és a helyi rendőrhatóságok illetékesek. Ennek következtében számos utasítás és rendelkezés látott napvilágot, részben az egész birodalomra, részben pedig az egyes országokra, vagy pedig egyes kerületekre kiterjedő hatálylyal, amelyek egyes iparágakra, vagy egyes üzemekre érvényesek. A későbbi életben különböző novellák és rendelkezések egészítették ki a sorozatot. Az ipartörvényt módosító 1911. évi december 27-iki rendelkezés szigorúbbá tette az egészséget veszélyeztető túlságos hosszú munkaidőre és a munkabér-kimutatások vezetésére vonatkozó intézkedéseket. Az ipartörvénynek a gyermekmunka korlátozására vonatkozó rendelkezéseit az 1903. évi március 30-án kibocsátott gyermekvédelmi törvény az egész Németbirodalomra kiterjedő hatálylyal szabályozta. Az otthonmunkára vonatkozó törvény, amely 1911. évi december 20-án hozatott, szabályozza a munkabérviszonyokat, az egészségügyi intézkedéseket és a gyermekek alkalmazását olyan műhelyekben, ahol kizárólag egy családhoz tartozó személyek űznek ipari foglalkozást, vagy ahol egy vagy több személy foglalkozik ipari munkával anélkül, hogy valamely munkaadónak, aki a műhely üzemét vezeti, alkalmazottja volna. A művelt államokban felmerülő tapasztalatok és vélemények terjesztése érdekében 1901. évben nemzetközi egyesület alakult a törvényes munkásvédelem fejlesztésére, amelynek gyűlésein a Németbirodalom is részt vesz. Ezen egyesület állandó szervét képezi a bázeli nemzetközi munkahivatal, amely »Bulletin»-eiban a különböző országokban hozott törvényeket, rendelkezéseket és rendszabályokat, az egyes parlamentek működésére vonatkozó adatokat, szakegyesületek határozmányait és folyóiratoknak közléseit, amennyiben munkásvédelemre vonatkoznak, nyilvánosságra hozza és ezzel az összes új törekvések és intézmények megismerését közvetíti. A nemzetközi tárgyalások eredményének kell betudni az 1906. évben létrejött nemzetközi megegyezést, amely a gyufagyárakban a fehér (sárga) foszfor használatának és az ipari munkásnők éjjeli munkájának tilalmához vezetett. Ezenkívül tanácskozások tárgyát képezte a munkásvédelemnek sok vitás kérdése, és ezekre vonatkozóan a különböző országokból begyűjtettek azok az adatok, amelyek alapján újabb határozatokat várhatunk.