Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XIII. ülés 1913. évi május hó 8-án. (Folytatás)

Munkásügyi Szemle 489 szakadatlanul kívánom, mert a stagnálás egyértelmű a visszafejlődéssel. Fokozatos fejlődésnek nyomait, sajnos csak szerény nyomait eddig is látjuk a munkásbiztosításban, rohamos fejlődésre csak az orvosi költségek nyújtanak példát. A német Reichversicherungsamt legújabb kiadványában*) kifejti, hogy a végleges ítélet a német munkásbiztosításról csak kedvező lehet. Németország ennek köszönheti munkabíró és munkaszerető munkásságát. Nem véletlenség, hogy a német közgazdaság hatalmas fellendülése összeesik a munkásság helyzetének javításával. Már a külföld is mindinkább felismeri és méltányolja a szociális biztosítás hatását ?z ipar és kereskedelem felvirágoztatására. Hosszú időn keresztül Németországon kivül csak Ausztriában volt szociális biztosítás, újabban majdnem minden európai állam foglalkozik szociális biztosítással a német példa és tanulságok alapján, sőt Európán kivüli államokban, különösen Amerikában is talajt nyert már a szociális biztosításnak nagy és fenkölt gondolata. Óhajtanám, hogy a magyar érdekeltség szívlelje meg e tanulságokat. Akik a kötelező munkásbiztosítás ellenségei voltak, azokat az angol törvényhozás hatalmas müve meggyőzhette, hogy ez az egyetlen megoldás. Iparfejlesztés, az ország közegészségügyének javítása, a munkásság kulturális fejlődése érdekében, a szociális fejlődés érdekében csak egy feladat várhat reánk és ez a szociálpolitika további kiépítése, a szociális biztosítás további fejlesztése. Szterényi József elnök: Igen tisztelt Teljes ülés! Azt hiszem, hogy a vita folytatását a leghelyesebb a jövő hétre halasztani, miután az idő annyira előrehaladott, hogy más szónoknak alig jutna ideje észrevételei megtételére. Én ugyan csak az egyes kérdések megvitatásának végén szoktam véleményt nyilvánítani, mindazonáltal méltóztassék megengedni, hogy titkárunknak ezen igazán nagyszabású és rendkívül érdekes adatokkal gazdag, tanulságos felszólalása kapcsán mégis egy észrevételt tegyek, és bár teljesen benyomása alatt állok az előadásnak, annak a nagy anyagnak, amit elénk tárt, mégis egy bizonyos ellentmondást kell, hogy konstatáljak a magam számára a tisztelt felszólaló titkár úr bevezető szavai és az általa előterjesztett konkrét javaslatok között. Bevezető szavaiban ugyanis, amely szavak végigvonulnak egész előadásán, hangsúlyozta, hogy a törvénynek a betegsegélyezésre vonatkozó része talán a legsikerültebb, a munkásosztálynak, mint amelynek érdekében a törvény megalkottatott, leginkább kielégítő része, olyannyira, hogy óva int egy revíziótól, amely szavai szerint, sajnos, nem javítana a helyzeten, csak ronthatna, annyira jónak tartja a törvénynek ezen rendelkezéseit. Én, tisztelt Uraim, örömmel hallom, mint annak a törvény megalkotásának szerény részese, de a törvény hibáinak a teljes felelősségben való viselője, ezt a kijelentést és bár nekem kellene talán ennek nyomán hangsúlyoznom, hogy ime, a revízió mennyire felesleges ebben a pontban, mégis a tisztelt barátunk előadásának a nyomán magam vagyok kénytelen azt hangsúlyoznom, hogy én viszont éppen az ő előadásának az adatai alapján a törvény ezen fejezetének a vele kapcsolatos részekkel együtt való revízióját elkerülhetetlennek mondom. Elkerülhetlennek mondom magam, habár a közfelfogás szerint talán magam alatt vágom a fát, mert a titkár úr oly meggyőzően illusztrálta nekünk azokat a törvény intencióján messze túlmenő megterheléseit a pénztáraknak a betegsegélyezési vonatkozásokban, amelyeket a törvényalkotás, a törvényelőkészítés egész során soha egy pillanatra nem intendáltunk. Soha egy pillanatra sem jutottak eszünkbe azok a terhek, amelyeket a titkár úr oly szépen, meggyőzően méltóztatott ma is kifejteni. Utalok itt csak a fürdőzésekkel való játékra, vagy visszaélésekre, — nem tudom, minek nevezzem, — utalok a gyógyászati segédeszközök terén való igazán nagy túlzásokra, utalok a passzív tagsággal való visszaélésekre stb. stb., amiket nem akarok az urak előtt ismételni, amiket épp a titkár úr felsorolt. Mindezek arra a meggyőződésre vezetnek engem, hogy igenis, aki a munkásbiztosításnak *) Leitfaden zur Arbeiterversicherung des Deutschen Reichs. Bearbeitet von Mitgliedern des Reichsversicherungsamtes.