Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 11. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XIII. ülés 1913. évi május hó 8-án. (Folytatás)

Munkásügyi Szemle 473 mert hiszen az a lényege a mi tárgyalásainknak, hogy a jelenlegi törvény ezen fejezetében szorul-e revízióra, ha igen, milyen irányban, vagy pedig olyan sürgős momentumok vannak-e, amelyek novelláris úton megjavíthatok, amelyek addig nem várhatnak, míg gyökeres revízióra kerül a sor. Kérem, hogy erre a körülményre is méltóztassanak figyelemmel lenni esetleges felszólalásaikban. A mai ülést ezzel bezárom. — XIV. ülés. 1913. évi május hó 16-án. — Szterényi József elnök: Van szerencsém a tisztelt teljes Ülést megnyitni. A vitát Kis Adolf, egyesületünk titkára folytatja. Kis Adolf; Nagyméltóságú Elnök úr! Igen tisztelt Uraim! Ankétünk során legutolsó ülésünkön élvezettel hallgattuk mindnyájan Hlavács Kornél min. titkár-bíró úrnak nagyérdekű előadói beszédét az 1907. évi XIX. t.-cikknek a betegség esetén nyújtandó segélyekre vonatkozó rendelkezéseiről. Az előadó úr nagy körültekintéssel, meleg ügyszeretettel s kiváló szakértelemmel foglalkozott e kérdéssel, úgy, hogy én csak néhány oly momentumra kívánom szíves figyelmüket felhívni, amelyeket az előadó úr nem érintett, vagy amelyekre vonatkozó fejtegetéseivel mindenben egyetérteni nem tudok. Felszólalásomban abból indulok ki, hogy az 1907. évi XIX. t.-cikknek azok a rendelkezései, amelyek a betegség esetén nyújtandó segélyekre vonatkoznak, mennyiben felelnek meg a magyarországi viszonyoknak és hogy a törvény fennállása óta szerzett tapasztalataink szerint ezeken a rendelkezéseken minő módosítások látszanak kívánatosaknak. Előrebocsátom azt, hogy én az 1907. évi XIX. t.-cikkben legfontosabbaknak a szóbanlévő rendelkezéseket tartom (betegségi biztosítás szempontjából), mert ezektől függ a munkásbiztosítás sikere, ezektől függ, hogy a biztosítás hivatását betölti-e és jól tölti-e be. Meggyőződésem és tapasztalatom az, hogy a munkásbiztosítási törvénynek egyetlen más intézkedése nincs, amely a biztosítottaknak, tehát az első sorban érdekelteknek, akiknek érdekében a munkásbiztosítást megalkották, annyira kiváltotta volna megelégedését, mint ezek a rendelkezések, és nyíltan kimondom, hogy ha mindig féltem ez elkövetkezendő törvényreviziótól, s ha mindig óhajtottam, hogy a törvény tagadhatatlanul sok hiányossága dacára a revízió lehetőleg mennél későbbi időpontban következzék be, ez csak azért történt, mert mindig szemem előtt álltak a törvénynek segélyezési rendelkezései, amelyeket fenntartani és továbbfejleszteni szükségesnek tartok, de a mai uralkodó áramlatok közepette a revíziótól e rendelkezések visszafejlesztését féltem. Röviden kijelenthetem tehát, hogy nekem s mindazoknak, akik velem egyformán gondolkodnak, az a meggyőződésem, hogy a betegség esetén nyújtandó segélyek ezidőszerint semminemű revízióra nem szorulnak, ezek megfelelnek mindenben azoknak az intencióknak, amelyeket a munkásbiztosításhoz az érdekeltség fűz, a továbbfejlődésre a törvény módot nyújt s ha a törvénynek, vagy a végrehajtásnak más téren jelentkező hiányosságait leküzdjük, munkásbiztosítási intézményünk lassankint eljuthat a fejlődésnek arra a fokára, hogy bátran felveheti a versenyt a külföld hasonló intézményeivel. Ez természetesen nem zárja ki, hogy stiláris módosítást kívánjak némely rendelkezésekre, amelyek a gyakorlatban félreértésekre adnak alkalmat. Az előadó úrral ellentétben nem kívánok elkalandozni a fedezet kérdésére. Elismerem ugyan, hogy van igazság abban, ha a segélyezés és a fedezet kérdését összekapcsolják és a segélyezéseket a rendelkezésre álló fedezethez szabják. Én azonban a tételt megfordítom. Szerintem meg kell állapítani azt a minimumot, amit segélyezési szolgáltatások címén okvetlenül nyújtanunk kell, ezt biztosítani kell minden körülmények között és a megállapított segélyezési szolgáltatások költségeihez kell megkeresni és megtalálni a fedezetet. Figyelemmel kell lenni természetesen arra, hogy a fedezet ne haladja meg az érdekeltség teherviselő képességét. A kérdés elbírálásánál figyelemmel kell lenni arra a körülményre, hogy Magyarországon a munkásbiztosítás nem bír azzal a jelentőséggel, mint pl. Ausztriában, vagy Németországban. Nálunk a biztosítottak köre a lakosság számarányához viszonyítva jóval kisebb. A betegség esetére biztosítottak száma Magyarországon a lakosság 6u/o-át teszi, Ausztriában 12*1%, Németországban az új Reichsversicherungsordnung életbeléptekor már 22'2°/o volt, a törvény életbelépte