Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Építőmunkások védelme Magvarországon

12 Munkásügyi Szemle legmagasabb kamatokat, oly magasakat, amelyek a törvényes kamatláb maximumát tízszeresen is múlják felül. A dolog ilyetén állása mellett szinte önkénytelenül merül fel az a kérdés, hogy a kézizálg-kölcsönüzlet a magánvállalkozás kezébe való-e egyáltalán ? Mind általánosabbá válik az a nézet, hogy nem. És pedig azért nem, mert a zálogkölcsönre szorultak szempontjából méltányos és a kölcsön fejében zálogul lekötött értékekben rejlő biztosságnak megfelelő kölcsöndíj mellett a magánvállalkozás tönkremenne, amint ezt még ki fogjuk fejteni — a zálogházi magánvállalkozást kielégítő kölcsöndíjak pedig, amint a fentiekből kétséget kizáró módon kiviláglik, oly magasságúak, hogy azt szociálpolitikai szempontból megengedhetetlennek kell nyilvánítani. (Folytatjuk.) Építőmunkások védelme Magvarországon. Irta: Garbai Sándor, a Magvarországi Építőmunkások Szövetségének titkára. A kereskedelemügyi minisztérium az általános érdekű ipartörvénytől függetlenül külön törvényben kívánja rendezni az építőipar viszonyát. Ezen törekvést és vallott elvet kívánja szolgálni az az előadói tervezet, amelyet az építőipar gyakorlásáról legutóbb készített és az érdekelt szaktestületeknek véleményadásra megküldött. Az előadói tervezetet szövetségünk is megkapta. Bírálatunkat és javaslatainkat írásba foglalva a szokásos formák között a miniszter elé terjesztettük. Hogy javaslatainknak ezúttal a hivatalos aktánál szélesebb körű publicitást keresünk, annak az a magyarázata, hogy először van alkalmunk tapasztalni, hogy a kereskedelmi minisztérium törvényelőkészítő osztályába beszökött az alkotás fénysugarából egy röpke árnyalat, melyet munkásvédelemnek, szociálpolitikának szoktak nevezni, amelyben mindenki járatosnak vallja magát, de amelynek megvalósításáért — főleg nálunk — oly keveset tesznek a hivatottak. Belátta a kereskedelmi minisztérium, hogy az ország építőiparában kenyerét kereső 150.000 munkásnak is vannak eminens érdekei, amelyek első sorban abban nyilvánulnak meg, hogy megvédhessék testi épségüket. Elszomorító jelenség, hogy minden esztendőben az építőiparban dolgozó munkásoknak mintegy 37l,-a szenved balesetet és ezeknek a számoknak végösszege még nem érte el csúcspontját, sőt a városok fejlődésével hihetetlen méretekben nő a balesetek aránya. Igazolásul fölsoroljuk a Budapest székesfőváros területén az államrendőrség hivatalosan megállapított építési baleseti adatait az utolsó 10 esztendőről: P Balesetek p Balesetek száma száma 1902 - — 79 1907 68 1903— — 87 1908 171 1904 54 1909 495 1905 — 44 1910- — 672 1906— 55 1911 1.338 A fenti számadatok bizonyítják, hogy az építőiparban lelkiismeretlen könnyelműséggel pazarolják az emberéletet. A balesetek emelkedő száma mutatja, hogy a vállalkozói gondatlanság jelentékeny részében előmozdítója a szerencsétlenségnek. Ugyanígy vagyunk az egész ország építőipari baleseteivel, amiként a fővároséval. Folyton emelkedőben van e szám. Az Országos Munkásbiztosító Pénztár kimutatta, hogy 1911. évben egyetlen esztendő alatt az építőiparban 4.539 könnyű természetű, 238 rokkantsággal járó és 63 halállal végződő baleset történt. A megnevezett évben összesen 4.840 baleset for-