Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Építőmunkások védelme Magvarországon

Munkásugyi Szemle 13 dult elő. Hogy milyen méretű anyagi és erkölcsi veszteséget jelent ez a közre, annak részletezésébe itt e helyen felesleges bocsátkoznom. Talán e kiáltó tények győzték meg a kereskedelmi minisztériumot, hogy most az építőipari balesetek elhárítására a nyugoti államokban már megvalósított elv szerint épületi munkásellenőröket kíván bevonni az iparfelügyelet körébe. Nézetünk a szerzett külföldi tapasztalatok alapján mindinkább izmosodik abban az irányban, hogy csak az építőmunkások választotta munkás-iparfelügyelők lesznek hivatottak az építőipari munkásvédelem alapjait lerakni. Köteles nyíltsággal megmondjuk, hogy az előadói tervezet idevonatkozó szövegével nem vagyunk megelégedve, mert abban habozást és ingadozást látunk. ]oggal elvárhatjuk, hogy éppen a munkásvédelem megvalósításában lesz a törvény valóban határozott. Nem késtünk kimutatni és irásba foglalni, hogy a törvényben határozott formában való kimondását kérjük a munkás-iparfelügyelet létesítésének. Rámutattunk feliratunkban, hogy a baleseteknek egy jelentékeny része abból is származik, hogy nincs elég törvényes garancia arra, hogy az építőmunkás mesterségét valóban meg is tanulja. A tanonctermelés talán egy iparágban sem harapódzott el oly beteges formában, mint az építőiparban. Itt boldog, boldogtalan 2—3 hónap alatt 50—100 korona összegért, vagy más külön megállapodás alapján kapja a munkakönyvét s ezek a mesterség alapismereteivel sem biró munkások sok helyen oly oarlatán munkát végeznek, ami vagy dől, vagy esik, veszélyére a közelben dolgozó összes munkásoknak. Megmondtuk, hogy ebben a törvényben a tanonckérdést is szabályozni kell, mert nézetünk szerint egy modern épület kiviteléhez nemcsak a kvalifikált mester, de a szakmáját alaposan ismerő és dolgozni tudó építőmunkás is kell. A tanoncnevelés helyes rendezése, a munkás-iparfelügyelet létesítése lesznek alkalmasak az építőipar jövő nívójának emelésére. Az államnak nem szabad ezenkívül az építőipari oktatást sem elhanyagolni. Gondoskodni kell, hogy az építőipari képesítéssel foglalkozó szakiskolák hallgatói az állványkészítésből necsak elméletileg, de gyakorlatilag is vizsgázzanak. Meg kell teremteni az állványozásnak az elméleti és gyakorlati rendszerét és azt az iskolákban és a tanfolyamokon minden érdeklődőnek hozzáférhetővé kell tenni. Ha az építés rendszerén kivül rendszeres állványépítést is tanulnak, a rendszeres állványépítésen kivül munkásiparfelügyeletünk is lesz, akkor joggal várhatjuk az építési balesetek számának kívánatos csökkenését. Szövetségünk központi vezetősége az előadói tervezet 25-ik szakaszában foglalt rendelkezésben a munkás-iparfelügyelet hatáskörének biztosítását látja. Ebben a szakaszban adatik meg a jog a miniszternek olyan szabályrendeletek kibocsájtására, amelyek a munkásvédelem részletes rendelkezéseit foglalják magukban. Vezetőségünk a munkás-iparfelügyelet hasznosságát, az elvnek sikerét, a munkaadók félelmének eloszlatását egy, a szakismereteknek és az építési szükségleteknek megfelelő szabályrendelet kibocsájtásában véli biztosítottnak. Hogy semmi kétely és félreértés ne maradjon a szándék és cselekvés között, ideiktatom vezetőségünk részéről elfogadott, a balesetek elhárítása szempontjából jónak tartott, a kereskedelmi minisztériumnak elfogadásra megküldött szabályrendelet-tervezet szövegét a folyamatban lévő építkezéseknél alkalmazott összes munkások egészségének és testi épségének biztosítása végett teendő intézkedésekről. Általános rész. Az építkezési munkálatoknál szükséges állványok szabályszerű elkészítéséért, az állványok anyagának jóságáért és szilárdságáért, valamint az állványkészítés hiányosságából eredő összes következményekért a vállalkozó építő-, illetőleg kőművesmester anyagilag és erkölcsileg szavatol. A vállalkozó építő-, illetőleg kőművesmester az áll-