Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 1. szám - Szegény ember hitele
8 Munkásügyi Szemle törvénykönyvet, mikor azt sem tudja, hogy amit rajta elkövetnek, az uzsora, és ha mindezt ismeri és tudja is, hogyan merészkedjék szembeszállni hatalmas munkaadójával, hogyan bizonyítsa azt, hogy vele szemben csakugyan uzsorát követtek el, hogyan kockáztassa meg azt, hogy vakmerősége révén elessék bármily nyomorúságos, de létét legalább ideig-óráig biztosító keresetétől ! És ha a munkavállaló mégis megkockáztatja az uzsorapert, mi támpontja van a bíróságnak arra, hogy a kérdéses munkabér csakugyan uzsorás jellegű! Van piaci ára minden árúnak, de a szervezetlen munkások munkájának piaci ára — ha ugyan ilyesmiről a munkával kapcsolatban, mely nem árú, szó lehet — a létminimum. Ezt pedig két oldalról foghatja fel az ember, egyfelől azt nézvén, elég-e a megélhetésre, másfelől sok-e a meghalásra. A szolgálati szerződésre vonatkozólag létezik ugyan egy szabály, amely szerint megállapodás és hatósági díjszabás hiányában a munkabér magasságát a helyi szokás állapítja meg. Ha az otthonmunkás szerződése szolgálati szerződésnek minősül, ami az esetek nagy részében legalább is kétséges, a bírónak, aki az uzsorás munkaszerződést megsemmisíti, e szabályhoz kell magát tartani az otthonmunkásnál ís. Ám haszna ebből az otthonmunkásnak csak akkor lehetne, ha az otthonmunka kiuzsorázása csak kivétel, szabály ellenben a tisztességes munkabér volna. De, ha éppen az uzsora a szokás, akkor ennek a szokásnak az ő bérére való alkalmazásából az otthonmunkásnak sok haszna ugyan nincsen. És végül, ha mindez nem így volna is, ha a bíróság adott esetben mégis megbélyegezné az uzsorás bért és tisztességes munkadíj fizetésére kötelezné a munkaadót, ennek jó hatását csak egy-egy otthonmunkás csak egy-egy keserves per árán élvezhetné, míg az otthonmunkások nagy tömegén, magán a társadalmi bajon az ily esetenkénti ítélet mitsem segít. Ezen csak az segít, ha a munkaadók és munkások közreműködésével minden érdekelt félre már eleve megállapítást nyer a tisztességes szokás és e szokástól való minden eltérést már eleve megbélyegzés és büntetés fenyeget. Bár elvileg nem mondható tehát, hogy az otthonmunkások minimális bérének megállapítása elvi ellentétben áll a mai kor gazdasági és jogrendszerének alaptörvényeivel: viszont nem mondható az sem, hogy az otthonmunkások gazdasági védelmére irányuló e legradikálisabb eszköznek alkalmazását mindenhol, ahol otthonmunka létezik, egyképpen megokolják a viszonyok. Amit egy nagy amerikai iró, Adams, a gyakorlati pénzügyi politika tekintetében megállapít, ennek legfontosabb elvéül állítván fel azt, hogy a körülmények szerint módosulnak az esetek, teljes mértékben áll a gyakorlati szociálpolitikára is. Csak a kürülmények, az otthonmunkások gazdasági és jogi helyzetének teljes ismerete — ami nálunk pl. ezidőszerint még úgyszólván teljesen hiányzik — képesít és jogosít is tehát arra, hogy a másutt bár bevált eszközök alkalmazásának célszerűsége fölött ítéletet kockáztasson meg az ember. ^ Szegény ember hitele. Irta: Vágó József kereskedelmi és iparkamarai s.-titkár. Hitel dolgában ez idő szerint ugyan roppantul meg vannak szorulva a jobbmódú osztályok is, de a hitelre szorult szegény ember számára állandó a pénzszűke. Személyi hitele nincsen, árúhitele igen korlátolt mértékű, különösen a végrehajtási novella óta, amely megfosztotta a szegény embert még attól a hitellehetőségtől is, amelyet régebben az árúkereskedőknél ama tény alapján élvezett, hogy ingóságai és bére a novellában szabályozottnál nagyobb mérvben voltak lefoglalhatok tartozásai fejében. A munkásosztály kétféle forrásból meríthet csak kisebb pénzhiteleket:
