Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VIII. ülés. 1913. évi január hó 16-án

96 Munkásügyi Szemle De e beosztás mellett is sok indokolt elkeseredést váltana ki az a kihágási és járadékbíráskodás, amely a munkaadókat s illetőleg munkásokat azon alternatíva elé állítaná, hogy vagy szó nélkül tűrjék el a szerintük jogtalan marasztalást, vagy napokra terjedő utazásokba törődjenek bele. Már pedig legfőképpen a munkásbiztosításnak nagy érdeke, hogy jogosult elkeseredést ki ne váltson. De talán nem tévedek, ha magának a választott bíróságok színvonalának érdekében is az érintett prejudiciális hatáskör kivételével nagyjában a mai törvényes állapotot vélem fönntartandónak. Sokkal inkább lesz képes minden munkásbiztosítási választott bíróság, mint szociális bíróság magas színvonalra emelkedni s azon megmaradni, ha a bíráskodási föladatok közül a lényegesebbeket utaljuk hatáskörébe, mint ha elárasztjuk őket oly kisebbszerű ügyek tömegével, aminők pl. a kihágási ügyeknek, vagy biztosítási járulék- és díj-vitáknak legnagyobb része. A bíráskodás magas színvonalának alig van veszedelmesebb ellensége, mint a csekély jelentőségű ügyekkel való túlságos elhalmozás. Noha az előadói javaslattal a vázolt kérdésben nem járok egészen egy nyomon, mégis számos hatásköri részletjavaslatát nagyon megszívlelendőnek vélem. Jelesül azokat, amelyeket a végkonkluzió II. 3. pontjában a törvény 20., 29. és 42. §-aiban szóban lévő költségmegtérítések, pótjárulékok kiszabása, valamint a járulékok és igazolványi díjak beszedésének megtiltása tárgyában keletkező jogvitákra vonatkozik. A mai állapot, tudniillik a pénztár intézkedésével szemben mindjárt közvetlenül a felső fórumnak határozatát szorgalmazni egyfelől nem egészen áll arányban a jogvita jelentőségével, jelesül bizonyos, hogy a legtöbb esetben a választott bíróságok is helyesen döntenék azt el, másfelől? kívánatos, hogy a bírói határozatba becsúszható hiba további jogorvoslatnak lehetővé tételével kijavítható legyen, ami a jelen helyzet mellett el nem érhető. Éppen így helyesnek vélem törvényesen statuálni a választott bíróságnak a II. 9. pontban jelzett megállapítási hatáskörét, valamint a törvény 7. és 8. §-ai értelmében a taggá fölvétel s a törvény 60. §-ában a tagság fönnállása tárgyában támadt vitás kérdésekben leendő bíráskodást. Abban is egyetértek, hogy a pénztárak s orvosok között való magánjogi jogvitákat tárgyazó ítélkezést és az orvosok felett való fegyelmi bíráskodást a munkásbiztosítási választott bíróságok gyakorolják, természetesen az utóbbit orvosok bevonásával létesített szervezetben. Az orvosi körök sem idegenkednek tőle, hogy fegyelmi ügyeikben bírói garanciák és hivatásos bírónak szakszerű vezetése mellett foganatosított bizonyítási eljárás érvényesüljenek. Ellenben az előadó úrnak abbeli javaslatát, hogy a mostani törvénynek 72., 77., 95. és 96. §§-aiban szóban lévő tőkésítések, illetőleg végkielégítés, továbbá a T. 72. §-ának utolsó bekezdése értelmében a 16 éven felül lévő igényjogosultak részére engedélyezhető neveltetési segély kérdésében a munkásbiztosítási bíróságok hatásköre biztosítandó, részben tárgytalannak, részben nem követendőnek vélem. A törvény 72. §-a értelmében az özvegynek új férjhezmenetel esetben adandó végkielégítés a járadékos gyermeknek közköltségen nyilvános intézetben való elhelyezése esetében a járadék tőkésítése, — a 77. §. értelmében a külföldi honos hozzátartozói részére állandó külföldi tartózkodásra való eltávozás esetében adandó végkielégítés, — a 95. §-ban a járadék élvezetének szünetelésére vonatkozó intézkedések most is mind a munkásbiztosítási bíráskodás oltalma alatt állanak. A törvény 158. §-a ugyanis általában azt mondja ki, hogy a ^biztosított személyek, vagy igényjogosult hozzátartozók s az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár között betegsegélyezésekből és balesetkártalanításból folyó vitás ügyek eldöntése* tartozik a választott bíróságok hatáskörébe s igy nyilvánvaló, hogy a kérdéses végkielégítések, tőkésítés illetőleg szünete és tárgyában fölmerült jogvitákban, mint amelyek kétségtelenül a baleseti kártalanításból folynak, ez idő szerint is hivatott a választott bíróság ítélkezni. Ugyanez áll a föntebb említett neveltetési segély fölött támadt jogvitára nézve. Utóvégre talán nem ártana, ha a törvény ezt külön kifejezetten kinyilatkoztatná. A magam részéről azonban azért nem javasolom ezt, mert törvényszövegezési szabály, hogy a törvény szabatossága érdekében kerülni kell az általános rendelkezések érvényének egynémely különleges esetekre újból való kimondását. Az ilyen reáduplázás ugyanis köztapasztalat szerint azt a félreértést