Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VIII. ülés. 1913. évi január hó 16-án

Munkásügyi Szemle 95 állást amúgy is tisztáznia kell, nem esik bele az alaptalan áttétel hibájába, megfontolva azt az esélyt is, hogy esetleg még tetézi is ezzel a munkáját, mert amellett, hogy utóbb mégis csak kell érdemi ítéletet mondania, még a bizonyítási eljárás kiegészítésének föladata is szakadhat reá. Viszont felületes ítélkezés ellen óvna a fölebbvitel joga s az a lehetőség, hogy a felsőbb hatóság is szorgalmazhatja a praejudiciumot, A vázoltakkal azt a nézetemet törekedtem megokolni, miért nem szükséges a szóban levő külön hatásköröket a munkásbiztosítási bíróságokra átruházni. A következőben utalok egy-két okra, amelyek azt a meggyőződést keltik bennem, hogy nem is volna helyes ez az átruházás. A törvényalkotás technikájának egyik szabálya, hogy az új intézményeket olyképpen helyezzük el az állami élet létező rendszerébe, hogy ez a rendszer szükség nélkül meg ne bontassék. A munkásbiztosítási törvény meghozatalánál nézetem szerint helyesen jutott érvényre ez a szabály, amidőn a munkásbiztosítási jogviták közül azok, amelyekhez hasonló jellegűeknek eldöntésére már voltak fórumok, ezen létező fórumokhoz utaltattak. — Ha általában az ipartörvény iparhatóságokra bízta az ipari munkaviszonyokból származó jogvitáknak békéltető jellegű elintézését s egyebekben a rendes bíróságok hatáskörét vette igénybe, ha az ipari kihágásokra már voltak fórumok, a munkásbiztosítási törvénynek természetes intézkedése volt, hogy a munkásbiztosítás hasonló jellegű jogvitáit ezen fórumokhoz utalta. Ma már, amióta megvan a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. t.-c.-en alapuló egységes és igazán modern rendőri büntető eljárásunk, a fórumok egységesítésével az egész kihágási bíráskodásnak szintén egységes és tökéletes szabályozásával fokozottan tartom meggyőzőnek azt az érvet, hogy csak nagyon életbevágó okokból csorbítsuk ezt az egyöntetű rendszert. Nem alárendelt érv ez a jogalkotási ökonómia s az elméleti politika elvei szempontjából ma, amidőn még a jogász is, még a jelesebbje is sokszor tévelyegni kénytelen a jogszabályoknak nem is labirintusában, hanem a labirintusok egész szövevényében. Ha azok a nagyszámú s nagyon különböző jellegű speciális törvények, amelyek közegészségi, házforgalmi, mezőgazdasági, katonai és sok más-más speciális életviszonyok s állami érdekek szabályozására hivatottak, megnyugvással bízzák a rendőri büntető bírákra a törvény érvényéhez szükséges rend megbontásáért való bűnhödtetést: miért tegyen éppen a mi törvényünk e tekintetben kivételt ? A másik figyelembe veendő szempont a rendre kötelezett közönség érdekének szempontja. Az elméletileg gyönyörűen indokolható törvényjavaslat sem életképes, ha az állampolgárok ezreire indokolatlan terhet és zaklatást hárít. Ilyen indokolatlan teher és zaklatás rejlenek abban, ha az iparos hasonló jellegű pörös ügyeit más-más hatóságoknál és más-más székhelyeken lenne kénytelen elintézni s kivált, ha nagy okok nélkül hosszú és költséges utazásokat tenni és ezzel idejét pazarolni kényszerülne. A járási beosztások s a kisebb jelentőségű ügyeknek a járási hatóságokkal való elintézése e tekintetek érvényesülésén nyugszik. A nagyértékű előadói vélemény követendő irányadásként állítja elénk az 1903-ik évi törvényjavaslatnak abbeli intézkedését, amelyben 17 kerületi választmánynak szervezését vette célba, végkonkluziójában pedig előadó úr a munkásbiztosítási választott bíróság mai számának a kir. ítélőtáblák számára, vagyis 11-re való leszállítását tartaná helyesnek. Méltóztassék elgondolni, mily megterhelést jelentene, ha a kihágási s járadékvitákat esetleg a 7-ik vármegye székhelyén kellene első fokon eldöntetni. Szerény véleményem szerint a választott bíróságok létszámának ily arányú csökkentése nem volna helyén való. A kerületi pénztáraknak és választott bíróságoknak ugyanazon helyen párhuzamosan való működését a törvény nézetem szerint helyesen rendelte el. Ezt kívánja az ügyek lebonyolításának könnyedsége s a munkás idejének drága volta egyaránt s a beteg munkáson való gyors segítés lehetőségének érdeke is. De, ha megvalósúl az az állapot, amely az előadó úrnak és nekem, de bizonyára sokunknak ideálja, hogy csak a jelentős ipari gócpontokon nagy. intelligens, egészségügyi intézményekkel jól fölszerelt helyi szervek tartassanak fenn s mindenikük mellett működjék munkásbiztosítási bíróság, még akkor is nézetem szerint a munkásbiztosítás helyes és könnyed lebonyolításának ártana, ha körülbelül 60-nál kevesebb munkásbiztosítási kerületre osztanók az országot.