Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 2. szám - A magyarországi szakszervezetek működése 1912-ben
87 előírja az alapszabály, hogy az előleg mértéke megállapításánál alapul egyrészt az orvosi véleményben adott értékelés, másrészt az előleg alapjául szolgáló javadalmazás gyanánt: »a balesetet szenvedettnek a baleset megtörténtekor élvezett napi keresetének megfelelő napibérosztály átlagos napibérének 300-szorosa veendő.« A napibérosztály a betegség esetére is biztosításra kötelezettnél azonnal megállapítható; a csak baleset esetére biztosítottnál a legutolsó alkalmazásában, a baleset megtörténtekor élvezett napi keresete megtudása nehézségbe nem ütközik és ennek alapján a megfelelő, vagy a legfelső napibérosztály átlagos napibére megállapítása az ügyben való intézkedést nem késlelteti. A sérült ez eljárás mellett mivel sem károsodik, mert ezen rendelkezések csak az előlegre vonatkoznak és az önkormányzati szerv határozata a T. 78. §-ában foglaltak szerint kiszámított javadalmazás alapulvételével fogja megállapítani a járadékot. Ha ezen járadékhatározat alapján még járandósága van a sérültnek, azt a pénztár visszamenőleg egy összegben kifolyósítja. A második szempont — amint az előadottakból önként következik — hogy a sérült — az azonnali segélynyújtás mellett — mielőbb oly határozatot kapjon, mely a törvényes mértékben állapítja meg járadékát és amely ellen, ha azt sérelmesnek tartja, a bírósághoz fordulhat orvoslásért. E célt szolgálja az alapszabályok azon intézkedése, mely szerint a kerületi pénztár köteles a) ha a sérült állapota a kártalanítási igényjog megnyílta napjától számított négy hónapon belől előreláthatólag nem változik, a végzés keltétől számított 8 napon belül, b) ha az a) pontban említett 4 hónapon belül változás várható, az előleg mértékén az esetleges változásoknak megfelelően eszközölt változtatások után, de legkésőbb a kártalanítási igényjog megnyílta napjától számított negyedik hónap végéig az ügy elintézéséhez szükséges összes iratokat az Országos Pénztárhoz feltétlenül felterjeszteni. így tehát minden sérült ügye — miután a kerületi pénztárnak a baleset napjától számítva 6 hónap áll rendelkezésére — szabályszerűen felszerelhető az összes szükséges adatokkal és iratokkal és legkésőbb a baleset napjától számított 190-ik napig minden kártalanítási ügy azon fórum elé kerül, melynek önkormányzati szerve jogosult és hivatott a kártalanítás kérdésében felebbezhető határozattal dönteni. Hogy pedig azok is mielőbb felebbezhető határozathoz jussanak, kiknek igényjogosultsága kétséges, ezekre vonatkozólag külön is előírja az alapszabály, hogy az iratok a szükséges adatokkal felszerelve haladéktalanul felterjesztendők az Országos Pénztárhoz, amelynek önkormányzati szerve az ily igény kérdésében soron kívül határoz. Az ügy így előkészítve az önkormányzati szerv elé kerül, melynek feladata az igény elutasítása, vagy a járadék megállapítása. Ez utóbbi esetben az a kérdés: milyen járadék állapítandó meg? A törvény időleges, ideiglenes és állandó járadékot említ a 88. §-ban, a törvény indokolása két járadékfajról beszél, a régi alapszabály időleges, ideiglenes és állandó járadék fogalmát határozza meg. Nem célom itt a járadékfajok fogalma és elhatárolása kérdésében lefolyt vitákra kitérni, mindössze konstatálni kívánom, hogy az eddigi alapszabály rendelkezéseivel szemben az új alapszabály-szöveg két járadékfajt ismer: időleges és állandó járadékot. «Időleges járadék az igény megnyílása napjától számított három éven túl nem terjedhet«, ez a 88. §. rendelkezése. Megállapítja az időleges járadékot: 1. ha az igényjog megnyílása napjától számított négy hónapon belül a sérült munkaképességcsökkenése 10u/„-nál kisebb lesz, a négy hónapon belüli egész kártalanítási időtartamra az illetékes kerületi