Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A magyarországi szakszervezetek működése 1912-ben

84 Munkásügyi Szemle jelentőségéről tüdővésznél. Férfibetegeinek 30, női betegeinek 40%-a tüdővészes szülőktől származott. Csaknem minden esetben az apai terheltség volt nagyobb. A tüdővész lefolyására nincs behatással az a körülmény, hogy szülői tuberkulózis is kimutatható-e, vagy nem. Az úgynevezett terheltségi tuberkulózis nem folyik le gyorsabban és nem rosszindulatúbb, mint a többieknél és azon állítás, hogy ez a tuberkulózis legsúlyosabb neme, Reichl szerint minden alapot nélkülöz. Tuberkulotikus származás maga nem okoz kedvezőtlen momentumot a betegség lefolyása tekintetében. A tüdővészesek utódainál fellépő gyakori tuberkulózis főképpen a családban történő infekcióra vezethető vissza. Tüdővészesek gyermekeinél a fertőzés veszélye, különösen akkor, ha mindkét szülő tüdővészes, rendkívül fokozott. Küzdelem a rákbetegség ellen. Buffalóban új rákvizsgáló intézetet alapítottak nemes emberbarátok. Ezen intézet vezetője dr. Gaylord, ki eddig is Rosswer Park tanárral együtt vezette a rákvizsgáló laboratóriumot. Bécsben is, hol a rákbetegségek tanulmányozására és az ellenük való küzdelemre alakult egyesület az uralkodó protektorátusa alatt és Eiselberg tanár vezetése mellett működik, jelenleg egy nagyobb rákvizsgáló intézetet alapítottak. Németországban az e célú törekvéseknek eddigelé nem volt nagyobb sikere, de a rákbetegségek tanulmányozására és leküzdésére alakult német központi bizottság (melynek elnökei dr. Orth titkos tanácsos, dr. Kirchner egyetemi tanár, miniszteri igazgató és Ehrlich tanár) most arra törekszik, hogy Berlinben is egy nagyobb intézetet alapítsanak a rákbetegségek tanulmányozására. Remélték, hogy a Leyden-féle alapítvány a rákbetegségek tanulmányozására megadja majd az anyagi eszközöket, de eddig csak kevés pénzt sikerült gyűjteni. Ankét a gyomor és bélbetegek táplálkozásáról. A berlini kereskedelmi betegsegélyző pénztár a gyomor- és bélbeteg tagjai táplálkozási viszonyairól felvételeket szándékozik eszközölni. A tagok a betegellenőrök útján nagyon részletezett kérdőívet kapnak, amelyet ki kell tölteniök. Azonkívül azt kívánja a pénztár, hogy táplálkozásukról és életszokásaikról naplót vezessenek. A kísérlet minden esetre nagyon érdekes, csak kérdéses, hogy sikerül-e majd elegendő és megbízható adatokat nyerni. Arzéntartalmú tapéták által okozott mérgezések. Prof. L. Kuttner öt esetről referál a Berl. Klin. Woch. 1912. 45. számában, hol a betegek idült hasmenésben szenvedtek és kiknek állapota a legszorgosabb házi kezelés dacára sem javult, mihelyt azonban e betegeket klinikára, illetve szanatóriumokba internálta, különleges kezelés nélkül gyorsan meggyógyultak. Mikor a betegek ismét otthonukba kerültek, megint a régi tünetekkel megbetegedtek. Ily tünetek mellett az első eseteknél arra gondolt, hogy talán az illetők ideges hasmenésben szenvednek. Neurastheniánál és hysteriánál gyakori ugyanis, hogy a betegeknek ily hasmenésük van, amely azonnal meggyógyúl, ha családi környezetükből, a megszokott életviszonyaikból kiveszszük. Minthogy azonban egyik betegnél sem talált egyéb neurastheniás, vagy hysteriás tünetet, arra a gondolatra jutott, hogy a lakásban keresse az okot, mely a belekre oly hatással van. Megvizsgálta a szobák tapétáit arzénre s ekkor kiderült, hogy a kárpitok tényleg tartalmaznak ily mérget. Az egyik beteg vizeletében ki is tudta mutatni az arzént. Mind az 5 betegnél az arzéntartalmú kárpitok a hálószobában voltak, a betegek tehát minden éjjel tartósan voltak kitéve a mérgezés veszélyének. Hogy nem minden családtag betegedett meg, akik ezekben a hálószákban aludtak, érthető. Bizonyos praediszponáló körülmények kellenek, hogy az ily arzéntartalmú tapéták mérgezést okozzanak, vérszegénységben, már fennálló gyomor- és bélhurutban szenvedők könnyen betegedhetnek meg arzénmérgezésben. Arzéntaltalmú tapéták készítése tilos, dehogy mennyire nem respektálják a tilalmat, bizonyítják a kísérletek, melyek kimutattak arzént a betegek hálószoba kárpitjaiban. Arzéntartalmú festékanyagokat (schule-zöldet, schweinfurti-zöldet, bécsi-, párizsi-zöldet) még most is használnak kárpitok, művirágok, üveg- és porcellánedények, gyermekjátékok, szövetek festésére. Olcsóbb linóleumok is tartalmaznak arzént. A chronikus arzénmérgezés tünetei 3 csoportba foglalhatók össze Kronka szerint; 1. nyákhártyák és savós burkok részéről jetentkező tünetek: gyomor- és bélhurut, mellhártyalob. 2. ideges tünetek: idegingerlékenység és hűdések, reszketés, általános gyengeség stb. 3. bőrtünetek (metanosis és keratosis).