Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - Iparfejlesztés és szociálpolitika

Munkásügyi Szemle 903 Sajnos, a magyar iparpolitika túlságosan későn ébredt ennek tudatára, noha nem szabad tagadni, hogy az ipari viszonyok sem voltak e tekintetben valami túlságosan kedvezőek. A szociálpolitika a magyar iparpolitikában csak a legújabb időben foglalta el az őt megillető helyet. Tulajdonképpen 1891-ben, a gyári felügyeletről szóló törvénynyel kezdődik, ezt követte a vasárnapi kötelező munkaszünetről szóló törvény, majd a munkásoknak betegség esetére való szintén kötelező biztosítása. Az 1884. évi ipartörvényben is vannak általános munkásvédő rendelkezések, az iparfelügyeletet pedig — habár csak szerény keretben — már 1887—1888. évben életbe léptették; ugyanez a törvény a gyermekmunka védelméről is gondoskodott. Ámde ezt a védelmet távolról sem lehet elegendőnek tekinteni. E törvények megalkotása után évek hosszú során szünetelt a szociálpolitikai törvényalkotás, amíg 1907-ben a betegség esetére való biztosítás reformjával együtt a kötelező balesetbiztosítást is megalkották és meg kell említenünk, hogy 1910-ben már 1,007.568 munkás volt biztosítva betegség esetére és 732.320 baleset esetére. Időközben szervezték a munkaközvetítést egy állami központi intézet és az ezzel összeköttetésben levő vidéki intézetek segítségével, ami e téren minden esetre csak kezdetet jelent, mert ha van a szociálpolitikának oly területe, amelyen az állami beavatkozás jogosult és szükséges, elsősorban a munkaközvetítést tartom ily területnek, amelyet — nézetem szerint — mindkét félnek, úgy a munkaadóknak, mint a munkavállalóknak hatalmi köréből ki kell kapcsolni és az állami, esetleg községi közigazgatás kizárólagos hatáskörébe utalni. A magyar törvényhozás már a munkáslakások tekintetében is tett kezdeményező lépéseket és pedig két irányban. Egyrészt vállalkozásszerűen épített munkásházak részére adómentesség nyújtásával és pedig akár gyárakkal vannak összeköttetésben ezek a házak, akár függetlenek attól, másrészt ily vállalkozások részére szubvenció nyújtásával, azonban az utóbbit azzal a korlátozással nyújtják, hogy az ily házak kamatoztatása nem haladhatja meg az 5%-ot, míg a fölösleget a munkások részére kell biztosítani, és végül körülbelül 30 millió korona értékű állami munkásház építésével. Az ipari üzemekben foglalkoztatott nők éjjeli munkája eltiltásának, úgyszintén a fehér foszfor tilalmának nemzetközi szabályozásához Magyarország szintén csatlakozott. Ujabban a gyermekmunkát, ipari és gyári üzemekben dolgozó felnőtt munkásoknak munkaidejét is igyekezett Magyarország, még pedig a mai kor követelményeinek megfelelően, szabályozni, továbbá foglalkozik az ipari és kereskedelmi bíróságok, valamint a gyárakban munkásbizottságok szervezésével; az ipari és kereskedelmi alkalmazottak munkaviszonyait is törvényesen kívánja szabályozni. Az erre vonatkozó törvényjavaslatok véleményezés végett már megküldettek az érdekelteknek, ámde a belpolitikai viszonyok meggátolták ezeknek a fontos kérdéseknek megoldását. Pedig e kérdések megoldása nem váraíhat már sokáig magára, úgyszintén el kell következnie a kötelező aggkori és rokkantbiztosításnak is, mert Magyarország tudatában van ama ténynek, hogy e kérdések megoldásával egyrészről a munkásosztály iránt való kötelezettségét teljesíti, másrészről pedig az ipari viszonyok konszolidálódásának tesz jó szolgálatot. A Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesülete f. évi december hó 19-én tartotta Szterényi József v. b. t. t. elnöklete alatt rendes évi közgyűlését, melyen a kereskedelmi miniszter képviseletében Papp Árpád miniszteri tanácsos jelent meg. Az elnöki megnyitó után az egyesület titkára, dr. Heller Farkas műegyetemi m. "tanár terjesztette elő a választmány jelentését, amelynek értelmében az egyesület főképpen a nők éjjeli munkájáról szóló tilalom életbeléptetésével, a gyermekmunkával és a törvényes munkásvádelem^ nemzetközi egyesülete zürichi naggyűlésének előkészítésével foglalkozott. Miután dr. Teller Miksa ügyvéd a zárszámadást és költségvetést előterjesztette, a közgyűlés egyhangúlag újból megválasztotta Szterényi József v. b. t. í.-í elnöknek, Bernát Istvánt és gróf Teleki Sándort alelnököknek és a választmányba mint új Ragokat Bőhm Vilmost, dr. Hahn Dezsőt, Jászai Samut, Magyaríts Ágostont, Papp Árpádot, Schwimmer Rózsát és dr. Szilágyi Arthur Károlyt. A közgyűlésen dr. Pap Dezső min. osztálytanácsos tartott nagy érdeklődéssel követett előadást az otthonmunka törvényi szabályozásáról. Kifejtette mindenekelőtt azokat a nagy veszedelmeket, amelyek minden szempontból az otthonmunkához fűződnek. Az otthonmunkás legsanyarúbb helyzetben van, bére