Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - Iparfejlesztés és szociálpolitika

904 Munkásügyi S/.emle alacsony, munkaideje túlhosszú; a gyermekek már zsenge korban hozzáfognak a munkához és a munka az egészségügyi szempontból is a legnagyobb fokban aggályos viskókban folyik, ahonnan a legkülönbözőbb betegségek csíráit hordja szét az ott készült munka. Ez a körülmény keltette fel legelőször az érdeklődést az otthonmunka iránt, amidőn Peal Róbertnek leánya himlőben halt meg, melyet egy otthoni munkásnőnél készült ruha utján kapott. Miután az előadó megvilágította, miért nem lehet az otthonmunkásoknál kellőképpen az önsegélyben reménykedni, kifejtette azokat az elveket, amelyek az egyedül célhoz vezető út^ mellett, az otthonmunka törvényes szabályozása mellett szem előtt tartandók. Első sorban a munkaszerződést kellene az otthonmunkásokra nézve azok valódi helyzetének megfelelően szabályozni. És e szabályokban gondoskodni arról, bérkönyvek és névlisták kötelezővé tételével, hogy a munkaadó részéről ne legyenek főképp a nyers anyag átengedésénél az otthonmunkások megrövidíthetők. Legnagyobb fontosság azonban az otthonmunkások minimális munkabérének bizottsági megállapításának jut. Ez volna az a megoldás, amely Ausztráliában és most már Angliában is alkalmazva olyannak bizonyult, hogy tényleg alkalmas az otthonmunkások nyomorult helyzetének megjavítására. A mezőgazdasági munkáshiány Ausztriában. Az idei nyár és ősz kedvezőtlen időjárási viszonyai a már rág fennálló és mind nagyobb mértékben terjedő munkáshiányt fokozta a mezőgazdaságban. Hogy pillanatnyilag segíteni lehessen, a földmívelési miniszter az igazságügyminiszterhez azt a kérelmet intézte, hogy a betakarítási munkálatoknál könnyítse meg a rabok felhasználását. Az igazságügyminisztérium az alájarendelt ügyészségeknek és törvényszékeknek a legmesszebbmenő szabadságot adta önálló intézkedés céljából a rabok felhasználására. A mezőgazdasági munkáknál való emberhiány leküzdésének másik módjaként a földmívelési minisztérium régen törekszik arra, hogy módot találjon, hogy a mezőgazdasági munkásoknak az ország egyes részeiből a külföldre való erős, állandó, vagy időleges kivándorlását korlátozza, hogy a kérdéseslmunkaerőt idehaza megkösse. A mezőgazdasági főbb testületek legutóbb figyelmessé tétettek annak a jelentőségére, amely ebben az irányban közgazdasági munkaközvetítő intézetek megteremtésére és kiépítésére vár. Azonkívül a már fennálló hasonló intézetek felhívattak, hogy gondos figyelmet fordítsanak a szükséges mezőgazdasági munkaerők közvetítésére, mindenekelőtt abban az értelemben, hogy az állam egyes területein fölösleges, vagy kivándorolni vágyó munkások a belföldön köttessenek le és a belföldi munkára használtassanak föl. Tarifaszerződések a városi munkások részére Berlinben. Meg" emlékeztünk már róla, hogy indítvány tétetett a berlini városi képviselőtestületi közgyűlésen a városi munkásokkal kötendő tarifaszerződést illetőleg. A bizottság, amely elé ez az indítvány utaltatott, néhány határozatot közölt a városi tanácscsal. A tanács erre késznek nyilatkozott, hogy azoktól a városoktól, amelyek kollektív szerződéseket kötöttek, a tárgyra vonatkozó anyagot szerezzenek be. A bizottság egy másik határozatához azonban, hogy az iparhatóságtól kérjen szakvéleményt arra nézve, hogy ajánlatos-e Berlin városa és a szóbajöhető munkásszervezetek között tarifaszerződés kötése, nem akart a tanács hozzájárulni, egyrészt, mert ez a határozat először a községi képviselőtestületi közgyűlés jóváhagyását igényelte volna, mielőtt a tanács elé terjesztették, másrészt pedig, mert az ipari bíróságot ilyen szakvélemény adására nem tartja illetékesnek, hanem azt hiszi, hogy a fölött a vitás kérdés fölött a községi közigazgatásnak kell döntenie. A közgyűlés december hó 5-én foglalkozott a tanács ezen állásfoglalásával. Fischbeck városi tanácsos előadta, hogy a tarifaszerződések teljes elismerése mellett is még vitás az a kérdés, hogy a magánüzemek viszonyai a nyilvános üzemekével azonosak-e. Ez a kérdés nemcsak a pártok között vitás, hanem egyes pártok kebelében is, amint azt például a községi és állami munkások szövetségének tárgyalásai Münchenben megmutatták. Mindenesetre a községi képviseleteknek maguknak kell a kérdésben dönteniök. Ehhez a véleményhez csatlakozott valamennyi szónok, a szociáldemokrata szónok kivételével, aki az ipari bírósági bizottság megkérdezését kívánta.