Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

886 Munkásügyi Szemle Mindezeket megnyugtatóan csak kontradiktórius eljárás keretében lehet tisztázni s a fél nem zárható el attól, hogy az ily természetű vitás kérdésekben bizonyítékai szabad bírói mérlegelés alá kerüljenek. De az eljárás gyorsaságára nézve eddig szerzett tapasztalatok után nem is tartanám tanácsosnak, hogy alimentációs természetű betegsegélyezési és járadékkövetelések megítélése az előző közigazgatási eljárás lefolytatásáig felfüggesztessék. , Azokból a bonyodalmakból, amelyek ugyanannak a kérdésnek tobb fórum előtti különböző eldöntéseiből származnak, a kivezető utak: a) A döntésre hivatott fórumoknak lehető apasztása és ebből a célból az analóg ügyeknek lehetőén ugyanazon hatóság jogkörébe egyesítése. Erre alább fogok részletesebben kitérni. b) A bírói fórumok döntését vagy egymásra kölcsönösen kötelezővé kell tenni, vagy pedig azok egyikét a többire nézve prejudiciális hatálylyal felruházni. E tekintetben pedig meggyőződésem az, hogy a mi viszonyainkhoz képest legjobb megoldás volna, magánjogi igények érvényesítése eseteiben mindenkor a biztosítási kötelezettség kérdését in concreto a munkásbiztosítási bitói fórumok hatáskörébe utalni. A biztosítási kötelezettség kérdése végre is munkásbiztosítási természetű szakkérdés, amelynek a pénztárak és munkaadók útján beszerzett adatok alapján és kontradiktórius úton megoldására és egyöntetű irányítására a munkásbiztosítási szakbíróság hivatottabb a rendes bíróságoknál. És egyenrangú független bírói fórumok között az egyik döntésének prejudiciumszerű jellege ellen sem támasztható aggály. Precedenst találunk nemcsak a Törvény 82. §-ában, mely szerint a munkaadó balesetet előidéző szándékossága, vagy gondatlansága kérdésében a büntető bíróságnak előző döntése szükséges és mértékadó, hanem a németbirodalmi biztosítási rendtartásban, mely kimondja, hogy a rendes bíróságok kötve vannak a munkásbiztosítási eljárás során történt megállapításokhoz abban a kérdésben, hogy a munkásbiztosítási törvény szerint kártalanítandó baleset forog-e fenn és a kártalanítás milyen terjedelemben s melyik biztosító szerv által nyújtandó (901. §.)^ Ilyen kérdéssel összefüggő perben a rendes bíróság köteles az eljárást felfüggeszteni addig, míg a munkásbiztosítási eljárás során a kérdéses megállapítás bekövetkezik. Ezzel függ össze a németbirodalmi biztosítási hivatalnak oly irányú többszöri állásfoglalása, hogy ha valamely baleseti sérült a munkadó ellen magánjogi kártérítést igényel és vitássá válik, vájjon igénylő biztosításra^ kötelezett-e vagy sem, a munkásbiztosítási fórumok előtt kell ezt a kérdést előzőleg megoldani; nevezetesen ezek vannak hivatva prejudiciumként kimondani azt is. hogy nem a munkásbiztosítási törvény értelmében kártalanítandó baleset esete forog fenn.1) Mindezeken okulva, azt a megoldást javaslom, hogy a munkaviszonyból támasztott baleseti kártérítési igények érvényesítése eseteiben — ha a biztosítási kötelezettség kérdése válik vitássá — ennek a kérdésnek elbírálása a munkásbiztosítási bíróságok hatáskörébe utaltassék. Ebből folyólag az említett igények iránt folyamatba tett perek az ipartörvény 176. §-ának analógiájára, a munkásbiztosítási választott bíróságnál volnának indítandók, vagy oda átteendők. Ez a szakbíróság az érdekelt munkaadó és az Országos Pénztár meghallgatása után a biztosítási kötelezettség kérdésében úgy a rendes bíróságra, mint a közigazgatási hatóságokra nézve in concreto kötelező határozatot hozna. A biztosítási kötelezettség jogerős megállapítása esetén a pénztárt további eljárásra hívná fel, ellenkező eset?euu.pe?ls a felet fényével, vagy annak a pénztári szolgáltatást meghaladó többletével a rendes bírói útra utasítaná. Ezzel a rendes bíróság és a munkasbiztositási fórumok közötti ellentétes döntés nagy részben elimi») Handbuch der Unfallsversicherung. I. kötet, Ad 135. §., 8. megjegyzés.