Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

880 Munkásügyi Szemle Kevésbbé világos kérdés, hogy a T. 72. §-a értelmében a járadékot élvező özvegy nő részére újbóli férjhezmenetele esetére adandó végkielégítés, továbbá a járadékot élvező és közköltségen nyilvános intézetben elhelyezett gyermekek járadékának tőkésítése iránti igények bírói úton érvényesíthetők-e ? Valamint a T. 72. §-a utolsó bekezdése intézkedésében, mely szerint a járadékot élvező gyermekek részére tanulmányaik folytathatása céljából 16 ik életévüket meghaladó időre is engedélyezhető járadék, illetve segély, az engedélyezhető kitétel szintén kétségre ad okot^ arra nézve, hogy a 16. éven túli neveltetési pótlék természetű járadék adása a pénztár igazgatóságának belátásától függ-e, avagy pedig bírói úton is érvényesíthető? , Lényégőben a munkásbiztosítási bíróság tárgyi hatásköre megszorításának hatályával bir a T. 167. §-ának az az intézkedése, mely szerint a választott bíróság a segély és járadék összegét és kezdő időpontját megállapítani tartozik. Ez a perjogi jellegű és célzatú intézkedés ugyanis alkalmat adhat arra a magyarázatra, hogy a választott bíróság praejudiciális ítéleteket nem hozhat, vagyis a jogviszonyok megállapításába valamely konkrét követelés elbírálásának esetein kívül nem bocsátkozhatik. A tárgyi hatáskör megszorítását jelenti a 167. §-nak az a rendelkezése is, hogy az Ítéletek végrehajtása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Végre a munkásbiztosítási bíróságnak nem tárgyi hatáskörét ugyan, hanem Ítéletei érvényesíthetőségét érinti s azt felette precariussá teszi a T. 94. §-a, amelynek értelmében az Országos Munkásbetegsegélyző^ és Balesetbiztosító Pénztár az ítélkezésben felébe helyezett bíróig fórumok ítéleteinek hatályát azon a címen, hogy a sérült állapotában változás állott be, időbeli korlátozás nélkül bármikor »ex nunc« megszüntetni jogosítva van. Legújabb keletű törvényhozásunk retrográd irányának jellemzésére csak megérintem, hogy az országos gazdasági munkás- és cselédsegély pénztárról szóló törvényeket kiegészítő novella is, mely a mezőgazdasági gépeknél és ármentesítő társulatoknál alkalmazottakat kivonta a biztosítási kötelezettség alól, ezáltal a munkásbiztosítási autonóm bíráskodás határvonalait is szűkítette. Ugyanezt eredményezte a m. kir. összminisztériumnak az állami alkalmazottak egyes csoporjait betegség, illetve baleset esetén megillető illetmények és ellátások tárgyában 1910. évi augusztus 6-án 4.616. sz. alatt kelt határozata, amely a biztosításra kötelezettek körét megszorította és előreláthatólag a hatáskörök összezavarásából eredő súlyos bonyodalmakra is alkalmat fog szolgáltatni. Nem tartozik kitűzött tárgyam körébe ennek a kormányrendelkezésnek részletes bírálata és az annak folytán beállott és beállható fejlemények minden irányú kifejtése. Mellőzöm tehát annak a vizsgálatát, hogy a kérdéses minisztertanácsi határozat nem áll-e ellentétben a fennálló törvényeinkkel, különösen az állami hivataloknál alkalmazott díjnokok szolgálati és anyagi helyzetét szabályozó 1897 : XXIV. t.-c. rendelkezéseivel; összeegyeztethető-e a törvényhozásnak fenntartott budgetmegállapítás alapelveivel, hogy igazgatási úton meghatározott életjáradékok az egyes tárcák terhére utólag kiadásba helyeztessenek? Nem bocsátkozom azokba a kérdésekbe, hogy a minisztérium által utóbb esetleg vissza is vonható kormányrendelkezés tekinthető-e az 1907 : XIX. t.-c. 10. §-a első bekezdésében provideált szolgálati rendtartásnak s a baleseti kártalanítást helyettesítő és nyugellátást pótló ellátási összegek ekviválensek-e a Törvény 10. §-ában említett nyugdíjigénynyel, amelynek élvezete esetén a kérdéses alkalmazottak a biztosítás kedvezménye alól kivetteknek tekinthetők. A hatáskör kérdéseivel kapcsolatban azonban reá kell mutatnom arra, hogy a biztosítási kötelezettség hatálya alól kivett alkalmazottaknak munkasbiztositási természetű vitás igényei — meggyőződésem szerint a