Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre
Munkásügyi Szemle 879 nősen a munkásbiztosítási joggal összefüggő minden magánjogi igény feletti bíráskodás a munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe utaltassék. Ezek a nézőpontok, melyek a munkásbiztosítási bírói hatáskör tágabb értelmezésére adnak irányt, kellőkép már a törvényben sem érvényesültek. Az azóta kibocsátott kormányrendelkezések pedig, sőt a bírói gyakorlat némely ágazata is az elsőfokú munkásbiztosítási bíróságok juriszdikcióját még jobban megszorították s ezzel fokozták azokat a zavarokat, amelyek a hatáskörök elkülönítésének tökéletlen keresztülviteléből állottak elő. Nézzük első sorban a törvényt. Az 1907: XIX. t.-c. 158. §-a a biztosított személyek, vagy igényjogosult hozzátartozóik és a pénztárak között a betegségi segélyekből és baleseti kártalanításból folyó vitás ügyeket általánosságban közelebbi meghatározás nélkül utalta a választott bíróság hatáskörébe. Abból csupán a 180. §-ban említett státusjogi kérdéseket vette ki abban az esetben, ha a biztosított és az igénylő hozzátartozók viszonya tekintetében kétely merül fel. A választott bíróság tehát, amint ez a gyakorlatban elő is fordul, örökösödési kérdéseket is megoldhat, ha azok tekintetében kétsége nem támad. A törvény azonban az általános szabály alól, melylyel a betegségi segélyből és baleseti kártalanításból folyó vitás kérdéseket munkásbiztosítási szakbírói hatáskörbe utalta, több irányban oly részletes megszorító intézkedéseket tett, melyekkel a magánjogi természetű igények feletti határozathozatali jogkört kivonta az autonóm bíróság hatásköréből. így a T. 96. §-ának rendelkezése nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a 20°/o-ot meg nem haladó járadékot élvező sérült járadékának végkielégítésképpen tőkében kifizetése tárgyában a döntés minden jogorvoslat kizárásával az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár igazgatóságát illeti. Vagyis a járadékot helyettesítő tőkeérték iránt igényét a sérült most bírói úton nem érvényesítheti. A törvényjavaslat megokolása világosan kifejezi, hogy a tőkeérték kifizetése a pénztárra nem kötelező, hanem az igazgatóság belátására van bízva. Ennek okául az van felhozva, hogy a könnyelmű munkástól, akinek életmódja arra a feltevésre enged következtetni, hogy a tőkét nem észszerűen, nem családja érdekében fogja felhasználni, ennek kifizetése megtagadható legyen, mert ily esetekben a tőkeérték kifizetése tulajdonkép könnyelműség istápolása lenne. A felebbezés kizárására vonatkozó érv pedig az, hogy a munkásbiztosítási hivatal, melyhez esetleg felebbezni lehetne, nem ismerheti az illetőt, tehát nem is érvényesíthetné az előbb jelzeit szempontot. Részemről nem osztva ezt az érvelést, be nem látom, hogy miért éppen a végkielégítés iránti igény vétetett ki a bírói hatáskörből. Ha a választott bíróságok felállításával testet öltött az az elvi szempont, hogy a pénztárak segélyt, vagy járadékot megállapító szervei intézkedéseivel szemben független bírói fórum felülbírálására szükség van, úgy ennek az elvnek egész vonalon kell érvényesülnie. Azok az aggályok, melyekből kiindulva a pénztári szervek autonóm határozatait egyéb segély- és járadékkérdésekben nem ruházták fel a jogérvényesség hatályával, a tőkésítés tárgyában létrejövő igazgatósági határozatokkal szemben is fennforoghatnak. Például, hogy az igény érdekeltségi vonatkozások miatt szorul háttérbe; vagy az ügy az adminisztratív jellegű pénztári eljárás során kellőleg nem tisztáztatott, stb. A járadékos félre nézve a tőkésítés nem kevésbbé életbevágó kérdés, mint a járadéknak meghatározása. Ha csekélyebb jelentőségű kérdésekben az igénylő a bírói jogsegélyt igénybe veheti, úgy analóg természetű fontosabb magánjogi igénye érvényesítésében attól miért legyen elzárva ? A bíróság hatályosabb bizonyítási eszközeivel mindenesetre alaposabban és függetlenségénél fogva megnyugtatóbban dönthetné el azt a kér.dést, hogy adott körülmények között a végkielégítés megtagadása iránti pénztári intézkedés megokolt-e.