Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

878 Munkásügyi Szemle és helyi szerveinek igényei a munkaadók ellen, ez utóbbiakat a betegség esetére való biztosításból terhelő befizetési és megtérítési kötelezettségéből folyólag; 3. a munkaadónak az országos pénztár elleni megtérítési igénye abban az esetben, ha az országon kívül tartózkodó biztosításra kötelezett alkalmazottat megillető betegsegélyezést előlegezi (Törvény 66. §.) ; 4. a pénztárnak a balesetbizosítási díjak tekintetében a munkaadókkal szemben támasztható igényei (Törvény 37. és 43. §.). Ezeket az igényeket a törvényjavaslat azon az alapon utalja az ipartörvény 176. §-ában megállapított módon és eljárás szerint az iparhatóságok hatáskörébe, hogy azok a munkaadó és alkalmazott közötti munkaviszonyból eredvén, azonos természetűek az 1884: XVII. t.-c. 176. §-ában felsorolt vitás kérdésekkel. Különösen a pénztárak és a munkaadók közötti vitás kérdések a munkaviszonyból folyóknak azért minősíthetők, mert a befizetési kötelezettség részben az alkalmazottak hozzájárulásán is alapul. A vitás kérdések második csoportja, melyek az évenkint felosztandó és kirovandó balesetbiztosítási járulékok és tőkeösszegek tekintetében keletkeznek, mint az üzembesorozással kapcsolatos és elsősorban szakszerű ismereteket igénylő vitás kérdések utaltattak az állami munkásbiztosítási hivatal hatáskörébe. Végre a javaslat a vitás kérdések harmadik csoportjába sorozza azokat, melyek a biztosított személyeket és igényjogosult hozzátartozóikat a Törvény alapján megillető segéiyezési és kártalanítási kérdések iránt keletkeznek. Az általános iparjog terére tartozó e speciális vitás kérdések eldöntésére és az 1891: XIV. t.-c értelmében működött választott bíróságoknak is helyébe szervezte az 1907: XIX. t.-c. a mostani munkásbiztosítási választott bíróságokat. Ezeknek a szervezetét, tárgyi és területi hatáskörét ismertetnem felesleges. Mindazoknak, kik ez irányban tájékozottak, első tekintetre is fel kellett tűnnie, hogy az autonóm alapon szervezett elsőfokú új munkásbiztosítási bíróságok hatáskörét, a javaslat fentebb jelzett elvi álláspontjának elfogadása mellett, a törvény igen szűkre szabta. Amit a Törvény alkotójainak nem hibájául, sőt érdeméül kell felrónunk. Az államkormányzati bölcseséggel járó óvatosságnak követelménye volt az, hogy a nálunk még kipróbálatlan alapokra helyezett új bíróság egyelőre csak szűkebb keretekben valósíttassék meg addig, míg a népművelődés előhaladásától függő életképessége bebizonyul. És nem kell felednünk azt sem, hogy annak idején még a mintául vett német és osztrák hasonló intézmények hatásköre sem volt sokkal tágabb. De ma, mikor a munkásbiztosítási választott bíróság a szociális igazságügynek már megállapodott és alig nélkülözhető tényezője, elérkezettnek látszik az idő arra, hogy hatásköre megfelelő kiterjesztésének és ahhoz alkalmazkodó szervezeti kiépítésének kérdésével foglalkozzunk. Előbb kívánok szólni a bíróság hatásköréről, hogy a szervezeti reformok iránti javaslataimat azokhoz alkalmazzam. II. A hatáskör korlátozásai. A munkásbiztosítási külön szakbíróság felállításának célja nemcsak az volt, hogy a munkásbiztosítási jog területén felmerülő vitás ügyek a bírói függetlenség garanciáival felruházott eljárás útján, de az érdekeltség élettapasztalatai közkincsének felhasználása mellett nagyobb szakszerűséggel intéztessenek, hanem, hogy a munkásbiztosítási joganyag labirintusain kivül álló többi közigazgatási és bírói fórumok felszabaduljanak a szociális jogszolgáltatás körébe vágó kérdések megoldásának feladatai alól. A hatáskörök következetes és szabatos elválasztásának elve tehát azt kívánta volna, hogy a bírói megoldásra tartozó jogviták egész komplexuma, külö-