Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 23. szám - Elelmiszerdrágaság és olcsó táplálkozás
Munkásügyi Szemle 841 liter tejet számítunk, akkor 5—600 tehenet kell évente a tejgazdaságokban beállítani, hogy a tejszükség ne növekedjék. Ilyen nagymérvű szaporítást csak nagy tőkével rendelkező gazdaságok tudnak könnyen keresztülvinni és minthogy tőkében szegény ország vagyunk, a jövőre való kilátások még akkor is eléggé szomorúak volnának, hogyha minden egyéb tekintetben a kívánságok kielégíttetnének. Az adott viszonyok között azonban az agrárius érdekek védelme a tej olcsóságának egyik akadálya. Még súlyosabbak azonban azok az anomáliák, melyek a közvetítő kereskedelemben észlelhetők. A tejet szétosztani nagyvárosban csak közvetítő kereskedők útján lehet. Ily módon a termelő és fogyasztó közé egy harmadik tényező ékelődik be, amely természetszerűleg azon van, hogy minél kevesebb árt fizessen és minél magasabb áron adja el az árúját. A fogyasztók szervezetlenségével és a termelők laza szervezetével szemben néhol a közvetítők erős szervezetben vannak és, mint például Párisban, mindkét oldal felé diktálják az árakat. Ugyanaz a jelenség ez, amit a gazdasági téren igen sok esetben látunk. Hogy pedig a közvetítők a saját érdekeiket jól védelmezik, annak a bizonysága az, hogy mindenütt vannak gazdag tejnagykereskedők és a tejet közvetítő részvénytársaságok minden nagy városban jól állanak. Amikor egyszer Bécsben arról volt szó, hogy a város anyagi eszközöket nyújtson a tejdrágaság elleni küzdelemhez, Lueger ezt azzal tagadta meg, hogy a tejnagykereskedők anélkül is mind meggazdagodnak. Nem fogom feszegetni a kérdést, hogy a nagyvárosba került tej mennyire szennyezett, sem pedig azt, hogy miképpen kezelik a tejet avégből, hogy minél több hasznot hajtson. Csak azt akarom kiemelni, hogy egy mezőgazdasággal foglalkozó országnak fővárosában, Budapesten, egy liter tejnek az ára 30—32 fillér; ezzel szemben Kopenhágában vagy Zürichben körülbelül 20—22 fillér. A fogyasztó közönségnek nagyfokú tájékozatlanságát bizonyítja azonban az a körülmény, hogy amikor a tejdrágaságról van szó, annak az igazi okait sehol se emlegetik. A panaszok és a sa;tó jajveszékelése kimerül azzal a panaszszal, hogy a tejet mennyire hamisítják. Pedig a hamisítás csak egyik kisérő jelensége a tejszükségnek. Azután nem is az a hamisító a veszedelmesebb, aki durva módszerekkel kicsinyben űzi a mesterségét, hanem az, aki nagyban hamisít és aki ahhoz szélesebb körű tájékozottsággal és a tudománynak eszközeivel rendelkezik. Nem is volna annak semmi eredménye, ha a hamisítókat szigorúbban üldöznék. Budapestre naponta mintegy háromszázezer liter tejet hoznak és naponta átlagban tiz tejmintát vizsgálnak meg. A fogyasztás helyén az alapos ellenőrzés lehetetlen, a hamisítás üldözése csekély eredménynyel jár. Zürichben a tejárak emelkedése miatt a városi képviselők sokat foglalkoztak a tejkérdéssel, ott sem vezetett eredményre a tanácskozás. Némelyek új és szigorúbb szabályrendeleteket kívántak, de a hatóság nem akarta nagyon bolygatni a termelők és kereskedők ügyét. Az az eszme is felvetődött, hogy a város vegye kezébe a tejkereskedelmet. Egy ilyen vállathoz azonban sok pénz kell és minthogy a város drágábban, lelkiismeretesebben volna kénytelen a vállalatot vezetni, nagyon kérdéses, hogy a vállalkozás csődöt nem mondana-e. A hatósággal szemben ugyanis a közvélemény is fokozott igényekkel lépne fel, megkövetelné a hygienikus, tiszta tejet tőle és ily módon arra kényszerítené, hogy a tejtermelők ellen eljárjon. A tejtermelők támogatásával Aachen városa próbálkozott, hygienikus istállók felépítésével akarván biztosítani a tej tisztaságát és bőségét, de nem talált elegendő vállalkozóra. Budapesten is szó van róla, hogy a legnagyobb tejközvetítő-központ városi kezelés alá vétessék. Ez egy olyan nagyarányú vállalkozás lenne, amilyenre külföldön sehol sincs még példa. De a tejárak alakulása tekintetében a kilátások akkor sem lehetnek jók.