Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - Elelmiszerdrágaság és olcsó táplálkozás

842 Nálunk a termelő néhol 20—21 fillért kap a tej literjéért, tehát körülbelül annyit, mint amennyit tejben bővelkedő országban a fogyasztó fizet a tejért. Kopenhágában harminc évvel ezelőtt alakult egy társaság, amely részvényeseinek egy alacsonyan megszabott osztalékot biztosit és a tejközvetítésből nyert haszonnak egy részét a tejhygiene szolgálatára fordítja. Berendezései mintaszerűek és a tejtermelésben alkalmazóit személyzetet állandóan jutalmakkal és külön díjakkal serkenti a tisztaság szabályainak betartására. A tejet amellett olcsón árusítja és ezzel eléri azt is, hogy a többi tejkereskedő is lehetőleg jó tejet árul olcsó áron. Nem lehet azonban a véletlen művének tekinteni, hogy ez a jótékony társaság éppen Dániában van, abban az országban, amelynek mezőgazdasága igen fejlett és amely évente olyan sok tejet termel, hogy néhány száz millió értékű tejet és tejterméket exportál. Ahol tejbőség van, ott a »tejuzsora« nagyobb mérveket nem ölthet. Viszont, ahol a tejuzsora kifejlődött, ahol olyan hatalmas tejközvetítő részvénytársaságok vannak, mint például nálunk, ottan szerény eszközökkel és szerény tőkével, mint amilyent egy jótékonyságot gyakorló részvénytársaság céljaira összegyűjteni lehetne, nagyobb sikereket elérni nehezen lehetne. Pedig ez volna egyik módja annak, hogy a folyton fokozódó tejdrágaság ellen küzdjünk. Vegyük tekintetbe, hogy Zürichben például 07 liter tejfogyasztás jut átlagban naponta egy lakosra, ellenben Budapesten ennek a mennyiségnek csak a fele, ha tehát rövid idő alatt megkétszereződnék azoknak a tejgazdaságoknak a száma, melyek Budapestet tejjel ellátják, akkor se volna túlprodukció a tejben. Minthogy azonban a tejtermelő gazdaságok száma a kedvezményben részesített területnek szűk volta és a tőkehiány miatt nem tart lépést a lakosság szaporodásával, semmi kilátás sincsen tejbőségre. Sőt bizonyosra vehetjük, hogy a tejdrágaság feltartóztathatatlanul ezentúl is fokozódni fog, helyes politikával legfeljebb egy bizonyos ideig stagnálást lehet elérni. A tej nélkülözhetetlen a gyermekek számára és a tejgyermekhalandóság nagyobb azokon a helyeken, ahol, mint nálunk, a tej rossz és kevés. Nagyobb városokban ezért megalakultak olyan jótékony társaságok, melyek gyermekek számára ingyen adnak tejet. Különösen fejlett az az intézmény az Egyesült-Államok nagyobb városaiban. A jótékonysággal is mérsékelni lehet a tejhiány veszedelmeit, de radikálisan megoldani a kérdést nem lehet. Ha néhány száz gyermek ingyen kap tejet, több százezer más gyermek és felnőtt azért csak tovább szenved a tejhiány miatt. Ha jótékonyság alapján szervezett tejosztó társaságok és a csekély haszon elvére fektetett részvénytársaság között kellene választani, kétségtelen az utóbbinak adnám az elsőséget. Az a tény, hogy éppen az utóbbi aránytalanul ritkábban, éppen azt bizonyítja, hogy több áldozatot igényel az alapítók részéről. A jótékonyságra a mi társadalmi berendezéseink között szükség van, — nemcsak annak, aki a jótékonyságot élvezi, hanem sokszor még inkább annak, aki a jótékonyságot gyakorolja. Azt sem lehet tagadni, hogy a jótékonyság is, minthogy tulajdonképpen ez is haszonért dolgozik, — igaz ugyan, hogy csak erkölcsi haszonért, — sokban hasonló eszközökkel dolgozik, mint az anyagi haszonért dolgozó üzletemberek. Csekély befektetés és nagy reklám jellemző rája. A tejosztó jótékonyságnak a legelső rangú reklám áll rendelkezésére, a tudományos irodalom. Az ingyen tej irodalma már könyvtárakat tölthetne meg. Az általános tej hiány óriási hátrányait azonban csak nagyon kis részben enyhíti. Visszatérek azonban arra, hogy a tejért a termelőnek kell már magas árt fizetni és így akármilyen alapon szervezik a tejközvetítést, a tej már mindenképpen drága lesz. Ezen csak úgy lehetne segíteni, ha a hatóság