Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - Elelmiszerdrágaság és olcsó táplálkozás

840 Munkásügyi Szemle séget tekinthetjük mi az legtöbb emberre, főleg pedig a dolgozó emberre nézve kívánatosnak és hozzávetőleges számítás alapján azt mondhatjuk, hogy nálunk a tanult munkás is csak mintegy a negyedrészét fogyasztja annak a mennyiségnek, amelyet a jobbmódú osztály egy-egy tagja elfogyaszt. A szegényebb sorsú lakosság igényeinek kielégítése végett nagyobb városokban lóhúst mérnek, de az előítélet sok embert visszatart ann^k élvezetétől. A szegény ember is csak akkor vesz fel új szokásokat, ha erős kényszer parancsolja. Berlinben például többször tettek kísérletet nagyobb mennyiségű tengeri halnak behozatalával is, de csak újabb időben kezdi a nép megszokni és jobban fogyasztani. A húsnemek között a legkedveltebb mindig a marhahús marad. Minthogy túlnyomó mennyiségben ezt fogyasztják, a húsdrágaság a szarvasmarha drágaságával függ össze a legszorosabban. A drágaság a legtermészetesebb következménye annak, hogy a szarvasmarhaállománynak szaporodása nem tart lépést a lakosság szaporodásával. Nálunk például a lakosság évente több mint egy százalékkal szaporodik, ellenben az állatállomány évek óta semmi jelentékenyebb szaporodást nem mutatott, sőt nem régen a takarmányban szűk esztendőkben még csökkent is. A húsdrágaság feltételei tehát jövőre is adva vannak. Az állam sem igyekszik minden áron megszüntetni a húsdrágaságot, sőt biztosítja annak megmaradását védővámokkal és behozatali tilalommal. Az okok között, melyek a húsnak a drágaságát fokozták, kétségtelenül fontos szerepet játszik az a körülmény, hogy a lakosság, különösen a városokban, sokkal nagyobb mértékben kezdte a tejet fogyasztani, mint régente. A marhaállomány, mely nem volt elegendő arra, hogy elegendő mennyiségű hús termelésére szolgáljon, a tejtermelés révén most még jobban volt értékesíthető és így kíséri a tej drágulása mindenütt a hús drágulását. A tejtermelés és a tejközvetítés viszonyai seholsem ideálisak, de különösen rosszul állanak nálunk és alkalmasak arra, hogy az élelmiszerdrágaságot előidéző tényezők szerepéről képet adjanak. Egy nagy várost tejjel ellátni csak egy nagy területről lehet. A tejtermelő gazdaságok ugyan lehetőleg a város közelében feküsznek, azonban a közelben termelt tejmennyiség nem elegendő. Budapestre a tejnek túlnyomó része nagyobb távolságból vasúton érkezik és szállítási kedvezményben részesül. A szállítási kedvezmény alkalmas volna arra, hogy a tej árát mérsékelje és bizonyos, hogy, ha most egyszerre megvonnák a szállítási kedvezményt, a tej ára még jobban emelkednék. Végeredményben azonban a szállítási kedvezményből csak a termelőknek van hasznuk s nem a fogyasztóknak. A kedvezményt ugyanis csak korlátolt távolságra adják meg, azt hozván fel okul, hogy a vidéki városokban tejszükség állana elő, ha a kedvezményezés általános volna. Ily módon pedig a szállítási kedvezmény az országnak egy körülírt területét megvédi a távolabbi területek versenye ellen. A tej ára emellett évről-évre rendkívüli módon emelkedik, mert a tej kevés és még sem lehet szó arról, hogy a távolabbi vidékekről szállítsanak tejet a fővárosba. Az állam szervezi a tejszövetkezeteket, hogy a gazdák könnyebben értékesíthessék a tejet, az állattenyésztést is hathatós eszközökkel igyekszik előmozdítani. Az agrárius érdekeket azonban annyira a szívén viseli, hogy egy évtizednél hosszabb idő óta tartó tárgyalások és tervezgetések után sem jutottunk még annyira, hogy a tejtermelést egységesen szabályozó törvény létrejöjjön. A hozzáértők ugyanis nagyon jól tudják, hogy az ellenőrzés keresztülvitele a termelőre csak terhet róhat. A nagyvárosok lakossága évről-évre nagy mértékben szaporodik. Ha minden tízezer lakosra a budapesti viszonyokhoz mérten napi háromezer