Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - Elelmiszerdrágaság és olcsó táplálkozás

Munkásügyi Szemle 837 Elelmiszerdrágaság és olcsó táplálkozás. Irta: dr. Kiss Gyula. A »Munkásügyi Szemle« folyó évi 16-iki számában J. Drod (Wien) cikket írt a lakásnyomorról. A cikkben bírálat alá vette mindazt, amit eddig a »polgári« szociológusok a lakásdrágaság ellen javasoltak, és amit szűkebb és tágabb keretek közt néhol keresztül is vittek. J. Brod megállapítja, hogy: »az ilyen nagy betegséget nem lehet megszüntetni olyan csekély eszközökkel, mint a miiyeneket a polgári szociálpolitikusok javasolnak, hanem csak a szervezett társadalomnak nagy, mélyreható akciójával. ... »e szerint:» a lakásépítést a szervezett társadalom feladatává kell tenni.« A lakosságot a városokban nemcsak a lakásdrágaság sújtja érzékenyen, hanem az élelmiszerek drágasága is és ha valaki a fennálló társadalmi rend fonákságait akarja lefesteni, az élelmiszerek termelése, forgalma és azoknak árai körül tapasztalható anomáliákban szinte kifogyhatatlan anyagot talál. Ezeket az anomáliákat agitációs célzattat »élelmiszeruzsorának« nevezték el. A fennálló társadalmi rendért azonban senki sem fogja a polgári szociálpolitikusokat hibáztatni és sokan azt sem fogják nekik hibául felróni, hogy radikálisan sem a lakáskérdést, sem az élelmiszerdrágaság kérdését nem oldották meg. Ha minden csak ezektől a szociálpolitikusoktól függne és attól, hogy alkalomadtán a helytelen megoldási módozatok között nem ajánlanak-e egy-egy helyes módozatot is, akkor mindenesetre előbbre volnánk a megoldásban, — sőt közelebb volnánk egy újabb társadalmi rendhez. Csakhogy nem a szociálpolitikusok csinálják a mozgalmakat, hanem a mozgalmak csinálják a szociálpolitikusokat. Ma már nemcsak a lakás és az élelmiszerek drágák, hanem minden egyéb is, ami a mindennapi élet szükségletéhez tartozik. Ennek a drágaságnak okai minden bizonynyal igen mélyrehatók. Nemcsak a termelő, az élelmiszer feldolgozásával foglalkozó gyáros és iparos, nemcsak a közvetítést ellátó kereskedő érdekei fűződnek a mostani viszonyoknak, vagyis a drágaságnak a fennmaradásához, hanem annak erőszakos megszüntetése — ha ugyan erre egyáltalában gondolni lehet — katasztrófaszerűen hatna az összes társadalmi osztályokra és így magára az államra is. Amíg a mostani társadalmi rend fennáll, addig gyökeres változások nem lehetségesek sem a lakásviszonyokban, sem az élelmiszerek drágaságának viszonyaiban. Ezzel előre is tisztában kell lennünk. Ha a drágaságra vonatkozó részletes adatokat veszszük közelebbről szemügyre, inkább csak azt látjuk világosabban, hogy mennyire távolodunk folyton annak a lehetőségétől, hogy az élelmiszerek olcsóbbak legyenek. Csak egy körülmény vigasztaló. Olcsón, vagy legalább gazdaságosabban táplálkozni lehet akkor is, ha az élelmiszerek drágák. A konyha rendkívül konzervatív természetű és mint a konzervatívok lenni szoktak, tele van előítéletekkel. A konyhát reformálni kell. Ez ugyan nem a megoldása, hanem csak a megkerülése a drágaság kérdésének, de a mai viszonyok között megérdemli, hogy vele komolyan foglalkozzanak. A drágaság enyhülését és a szegényebb néposztály megélhetési viszonyainak jobbra fordulását sokan az ipari technika haladásától várják. Mások újabb és szigorúbb törvények hozatalát tartják célravezetőnek, még mások az emberi hibákban, a pénzvágyban, kapzsiságban látják a bajok forrását és azt hiszik, hogy a nélkülözés is megszűnik, ha majd az emberek jobbak lesznek. A mélyebbre látó elmék előtt azonban, akik azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy a föld meddig lesz képes az emberi nemet