Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Az osztrák kivándorlási ankét

824 Munkásügyi Szemle sen rokkantak számításon kívül esnek. Felmerül azonban az a kérdés, hogy a csak részben rokkantak és aggkori járadékosok teljesen kizárandók e? Járadékosok csak az esetek nagyon csekély számában teljesen munkaképtelenek, majdnem minden esetben rá is vannak utalva bizonyos munkára, mert járadékuk az életfentartásra nem elegendő. Nagyon egyszerűnek látszik a harmadik kérdés: munkanélküli az, ki munkát nem kap. De itt szezonmunkások is külön megítélés alá esnek, mert ezek is munkanélküliek a szezonon kívül, de ez a munkanélküliség közgazdaságilag egészen más jelentőségű, mint az, amelyet a konjunktúra ingadozása idézett elő. ^ A meghatározásnál nagy nehézséget okoznak az önállóak, akik szintén mehetnek dolgozni, a munkaképesek és munkanélküliek. Es a ^ határ a önálló és a munkás között bizonyos iparágakban mindinkább elmosódik. Számos iparágban nagyon sokan látszólag önállóak, mert magánosoktól is fogadnak el megrendeléseket, javításokat, valójában azonban alig mások, mint a gyárak részére otthondolgozók. Ilyenek a szabók, cipészek, kosárkötők stb. Ha a megrendelő gyár beszünteti a munkát, ezek az önállóak éppúgy megterhelik a munkapiaczot mint a munkások. De nem lehet figyelmen kívül hagyni az üzemben levő, de redukált üzemmel dolgozó gyárak és műhelyek rendszeres munkaszünetelését és a rövidebb munkaidő mellett való dolgoztatást sem. Ily üzemekben egy-egy munkáscsoport a hét néhány napján vagy a hónap egy bizonyos hetében tényleg munka nélkül van, tekintettel az üzem redukciójára. Ha véletlenül egy ilyen szünetelési napon történik a munkanélküliek megszámlálása, úgy ezek a munkástömegek azon a napon véletlenül tényleg munkanélkül vannak, a valóságban azonban mégse munkanélküliek. A meghatározásban kell tehát valaminek még hiányoznia, ami ezeket a teljesen munkanélküliektől megkülönbözteti. A döntő különbség az hogy az előbbiek nem keresnek munkát, mert tudják, hogy rövid idő múlva határozottan munkához jutnak, az utóbbiak pedig megterhelik a munkapiacot. Ez tehát a döntő. Munkanélküli az, aki munka nélkül van, dolgozni akar, dolgozni képes és dolgozni akarását a munkapiacz megterhelésében juttatja kifejezésre. A tarifaszerződés és a munkások szakszervezetei. Érdekes döntést hozott a minap a német Reichsgericht egy munkaadó-szövetségnek a tarifaszerződés megsértése miatt egy szakszervezet ellen indított pőrében. A hamburgi munkaadó szervezet és a famunkások ottani szakszervezete között 1905 ben tarifaszerződés jött létre, amely a többi között azt a rendelkezést tartalmazta, hogy a szerződés tartama alatt a munkások új követelésekkel nem állhatnak elő s sztrájk vagy kizárás nincs megengedve. A következő évben a munkások május elsején szüneteltek, mire a munkaadók kizárással feleltek. A munkások túlnyomó többsége később ismét munkába lépett, de 13 cég munkásai tovább sztrájkoltak s kijelentették, hogy csak akkor dolgoznak ismét, ha órabéreiket 5 fillérrel fölemelik. Ezt a követelést, mint a tarifaszerződésbe ütközőt a munkaadók visszautasították s a munkaadók szövetsége 6.500 márka kártérítésért bepörölte a munkások szakszervezetét, valamint a szakszervezetnek azt a megbizottjáf, aki annak idején a tarifaszerződést aláirta. A Landgericht kártérítésre kötelezte a szakszervezetet azzal a megokolással, hogy a szakszervezet azt a kötelezettségét, hogy a tarifaszerződés megtartására ügyeljen, megsértette azzal, hogy tagjait, akik munkába állásukat béremeléstől tették függővé, anyagilag támogatta. Az Oberlandsgericht a famunkások szakszervezetét felmentette a kártérítési kötelezettség alól, azzal a megokolással, hogy a munkaadók szövetsége nem az egész szakszervezettel, hanem csak helyi szervével kötötte meg a tarifaszerződést. Legfelsőbb fokon a Reichsgericht jóváhagyta ezt az ítéletet. Tarifaszerződés a berlini városi munkások részére. A berlini városi képviselőtestület október 3-án egy indítványt tárgyalt, amely azt célozta, hogy kezdjen tárgyalásokat a tanács a figyelembe jöhető munkásszervezetekkel a berlini városi munkások és alkalmazottak részére kötendő kollektív munkaszerződésekről és terjeszsze a képviselőtestületi közgyűlés elé tudomásulvétel végett a szerződést. Megindokoltatott az indítvány azzal, hogy a városi munkások díjazása nagyon is egyenlőtlen és az illetékes szövetségekkel való tárgyalás útján ez az állapot javítható volna és megelégedés honolna a városi munkások között. Magánipari üzemekben nagyon kedvező tapasztalatokra tettek szert ilyen tarifaszerződésekkel. Nagy előnyére szolgálna egy ilyen szerződésavárosnak