Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Az osztrák kivándorlási ankét

Munkásügyi Szemle 825 és a munkások sokkal nagyobb bizalommal viseltetnének a városi hatóságokkal szemben._ Sajátságos módon azonban polgári részről még olyan képviselők is, akik különben elvi barátai a tarifaszerződéseknek, aggodalmuknak adtak kifejezést, amennyiben szerintök nagy a különbség a magán- és a községi üzem között. Az indítvány oda látszik irányulni, hogy a szocialista szervezeteknek egyeduralmat biztosítson a városi üzemekben, Még akik az indítvány pártjára keltek, azok is ellenezték, hogy a város a szervezetekkel kössön szerződést, hanem kösse azt meg magukkal a munkásokkal. Ellenezték azt is, hogy egyetlen szerződést kössenek az összes munkásokkal, hanem minden kategóriával külön kössenek szerződést. Ellenezték végül az alkalmazottakkal kötendő szerződést. Az indítvány végül egy bizottsághoz ''utaltatott. Az éppen nem új, mert Németország több városában már megvalósított, indítvány ilyen fogadtatása annál meglepőbb, mert egyetlen efogadható érv sem hangzott el amellett, hogy a kollektív szerződéskötést miért kellene jobban megfontolnia egy községnek, mint magánosnak. Ellenkezőleg azt lehetne állítani, hogy a versenyen kivül álló, bizonyos bürokratikus formák szerint gazdálkodni kénytelen városi üzem teremtve van tarifaszerződéses munkaszabályozásra. Az osztrák munkatanács legutóbbi teljes ülésén többen megindokolt sürgősségi indítványi tettek, hogy a munkatanács keresse meg a munkásstatisztikai hivatalt a vasiparban, valamint a vashámorok és hengerművekben alkalmazott munkások munka- és bérviszonyaira vonatkozó statisztikai felvételek eszközlésére. A tanács a sürgősséget kimondta és az érdemleges tanácskozás során dr. Karpelesz rámutatott arra, hogy a vasiparosok készsége lehetségessé teszi a vasiparban való bérstatisztika összeállítását. A felvételeket tárgyilagosan kell végezni és nem szabad más célt követni, mint a tényleges állapotok tárgyilagos megállapítása. A szavazásnál elhatározták, hogy azzal a kérelemmel fordulnak a kereskedelmi minisztériumhoz, hogy a munkásstatisztikai hivatal útján az osztrák vasipar munkásainak bér-, valamint munkaviszonyairól statisztikai felvételt készíttessen. Az előmunkálatok végzésére tizenkéttagú külön bizottságot küldtek ki. A német banktisztviselők szakszervezeti mozgalma. A gazdasági fejlődés a bankiparban ugyanazon szabályok szerint ment végbe, mint minden más iparágban. A sok kis részvénytársasági és magánbankok helyébe óriási pénzintézetek léptek, melyek csaknem teljesen magukba szívták a régi kis pénzintézeteket, amelyek pedig megmaradtak, a legteljesebb függőségi viszonyba kerültek a nagybankokkal. Ezzel karöltve ment a munka mechanismusálódása is, mint ugyancsak minden más iparágban. Csak nagyon kevés szerencsés vagy nagy protekciójú hivatalnok jut magasabb álláshoz, a túlnyomó többség nagyon szűkkörű speciális munkakörben marad. A fizetések tekintélyes hányada jutalékokból áll, melyeket a hivatalnokok az évi zárlatkor vagy karácsonykor kapnak. Ha a tisztviselő elhagyja állását, elveszti jogát mindenféle kedvezményre, ami természetesen a legjobb módszer az alkalmazottak alázatosságának és lekötöttségének biztosítására. Emellett igyekeztek a nagy pénzintézetek a hivatalnokok egyesülési jogát is megszorítani. Kísérlet történt arra nézve, hogy sok nagy banknál csak olyan hivatalnokot akartak alkalmazni, aki régebbi állását már felmondta. Ez szinte lehetetlenné tette volna az állásváltoztatást, mert senki sem merte volna állását felmondani, míg új állást nem biztosított magának. Megbízható adatok a bankhivatalnokok fizetésére nézve nincsenek. Hogy azonban ezek milyenek lehetnek, erre abból lehet következtetni, hogy a bankok nem engedték meg az ezirányú statisztikai adatgyűjtést. Csak alkalom kellett ilyen viszonyok mellett, hogy az évrőlévre felhalmozódó elégületlenség fellobbanjon. Van a német banktisztviselőknek egy csaknem az összes tisztviselők felét magába foglaló sárga egyesülete. Ez ki akarta működési körét Ausztriára is terjeszteni. Ausztriában azonban van a banktisztviselőknek néhány év óta fennálló szakszervezte, melynek kebelébe az összes tisztviselőknek mintegy 80%-a tartozik és amelynek a gazdasági harc jól bevált eszközeinek alkalmazásával sikerült számottevő eredményeket elérni. Kiküzdötte a vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetet, a szombati korábbi zárást, az automatikus előléptetést, 20 évi szolgálat után 6.600—7.100 koronás évi fizetést, azontúl pedig korpótlékot és 10 naptól három hétig terjedhető évenkénti szünidőt. Nagyon természetes, hogy ez az egyesület nem tűrhette a német sárga