Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - A munkanélküliség monográfiái

798 Munkásügyi Szemle mével a kivándorlásból annyi gazdasági hasznot húzzanak, amennyi csak lehetséges és olyan országba irányítsák azt, ahonnan a kivándorlók leginkább térnek vissza. A nemzetközileg mutatkozó nagy munkáshiány folytán a kivándorlási országok mindinkább abba a helyzetbe kerülnek, hogy azt a maguk javára aknázhatják ki. A bevándorlási országoknak kettős érdeket kell megóvniok: polgáraikat nem akarják megterhelni a szegény bevándorlók eltartásának terhével és meg akarják védeni a benszülött munkásságuk élettartását a külföldiek versenye ellen. Kétségtelen, hogy pl. az Egyesült Államokban a bevándorlás nagy mértékben fokozza a munkanélküliséget. A bevándorlási törvényhozás szigorítása ma már oda vezetett, hogy az amerikai szenátusban ez év májusában elfogadtak egy törvényjavaslatot, amely az összes analfabétákat kizárja a bevándorlásból. Ha ez a rendszabály is megvalósulna, a mai bevándorlóknak kétharmada kiszorulna Amerikából, ami nemcsak az európai munkanélküliségre volna kedvezőtlen hatással, de nagyon ártana az amerikai közgazdaságnak is. A bevándorlás szabályozása észszerűen szintén csak a nemzeti munkapiac szükségleteinek folytatólagos kimutatása alapján lehetséges. Csak így lehet a szükséges számú és minőségű idegen munkásokat kijelölni. A külföldi munkások versenyének veszedelmeit pedig a bevándorlók megfelelő törvényes védelmével lehet a minimumra korlátozni. Dániának 1908. évi, illetve 1912. évi idevonatkozó törvénye a többi államoknak is mintául szolgálhat. A nemzetközi szociálpolitika idevonatkozó tanulmányainak alapjául Zürichben az előadónak a Munkásügyi Szemlében már közölt javaslatait adták ki a nemzeti szakosztályoknak. A munkanélküliség monográfiái. Irta: dr. Somogyi Manó egyetemi m.-tanár. A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Nemzetközi Egyesületének egyik dicséretes feladata: ezen társadalmi baj terjedelmének és okainak felderítése. A feladat megoldását kétségtelenül nagyban elősegítheti a statisztika. Ezt felismerve, a nemzetközi egyesület alapítói kezdettől fogva különös figyelmet fordítottak a szociálstatisztika ezen tüskés ágára. Az első konferencia anyaggyüjteményének tekintélyes része a statisztika kérdésével foglalkozik s ez a probléma a Sorbonne nagy termében 1910. évi szeptember havában lezajlott, minden résztvevőre nézve felejthetetlen tárgyalásokon is nagy szerepet játszott. A comité genti összejövetele alkalmával (1911. szept.) is tárgyalták a munkanélküliség nemzetközi statisztikájának kérdését. A statisztikai felvételek egyöntetű eszközlésétől és feldolgozásától sok üdvös eredményt várunk, arra feltétlenül szükségünk van, ez képezi minden tanulmány alapját, minden reformkísérlet kiindulási pontját. Meg vagyunk azonban arról győződve, hogy a legtökéletesebben eszközölt statisztikai felvételek s a legkitűnőbb feldolgozások sem fogják nekünk azt az anyagot szolgáltatni, mely teljesen kielégítheti a tudóst s a gyakorlat embert egyaránt. A statisztikai táblázatok sokat fognak megmagyarázni, sok tanulságos adatot fognak nyújtani, de nem lesznek képesek teljes képet adni a munkanélküliség problémájának, valamint az azzal szorosan összefüggő kérdésekről s így a teendőkre nézve sem adhatnak majd kifogástalan útmutatást a politikusoknak és a közigazgatás közegeinek. A nagy statisztikai felvételeket finomabb módszerekkel eszközölt