Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - A munkaközvetítés statisztikája

Munkásügyi Szemle 795 az egyes kérdőlapok szétküldetnek. Ahol a közvetítő intézeteknek olyan országos központjuk van, amely a saját beszerzett adatai alapján a kebelébe tartozó intézetekre vonatkozóan a gyüjtőíveket ki tudja tölteni, ott az egyéni kérdőívek szétküldésétől el lehet tekinteni. 4. Minden gyüjtőívet egy kísérő jelentéssel kell a genti főtitkársághoz beküldeni, mely jelentésnek a statisztikai adatok helyes értékeléséhez szükséges magyarázatokat kell tartalmazni, valamint a munkaközvetítés szervezetét, megoszlását, terjedelmét és működését kell ismertetnie. A határozatok, amelyek a végrehajtást illetőleg hozattak, a következők : 1. Az adatfelvétel az egyes államok részéről foganatba veendő s az eredmények 1913 február havában a nemzetközi irodának átszolgáltatandók. 2. A statisztikai eredmények helyes értelmezése és méltatása czéljából megfelelő jelentés melléklendő. Ránk tehát most mindenekelőtt az a feladat hárul, hogy mily úton és mily keretek közt eszközöljük a felvételt. Kétségtelen, hogy legajánlatosabb volna, hogy az adatgyűjtést a m. kir. központi statisztikai hivatal teljesítse, s ismerve ez intézménynek egyrészt szolgálatkészségét, másrészt erős érzékét a sociálpolitikai kérdések iránt, a feladat megoldása nem ütközik nehézségekbe. Ami akadály e szerv beállítására, ez az időpont rövidsége. A m. kir. központi statisztikai hivatal ugyanis csak akkor foganatosíthat valamely adatgyűjtést, ha az 1879. évi XXXV. t.-czikk rendelkezéseinek megfelelően ehhez az országgyűlés^ a hivatal által bemutatott munkaterv alapján hozzájárul. Míg az egész ügy a bürokratikus retortákon végig menne, régen eltelt a határidő, amelyet a nemzetközi bizottság megállapított. Nem lévén tehát ez alkalommal lehetséges a statisztikai hivatalnak bevonása, más megoldási módot kell keresni. Arról azonban, hogy a statisztikai hivatal a jövőben végezze a felvételt, lemondanunk nem szabad. Oly fontos s egész gazdaságtársadalmi életünkre kiható a munkaközvetítés, hogy annak állandó megfigyelése kívánatos. Rendszeressé kell tenni az adatgyűjtést s ennek keresztülvitelére csak az a szerv alkalmas, amely egyrészt már jól megalapozott tekintélyével, másrészt törvénybiztosította jogaival a legszélesebb keretek közt képes biztosítani az adatszolgáltatás jóságát, pontosságát s megbízhatóságát. Ez iránt azután a kezdeményező lépéseket megtenni leghelyesebb akkor, ha valami anyagunk lesz, rá tudunk mutatni a kérdés egyes részleteire, az összefüggésre, mely a munkaközvetítés s az egyes gazdaságtársadalmi jelenségek közt létezik, így a munkakeresőknek állandó munkabiztosítása, a belső és külső vándorlás irányítása s felhasználása, ez utóbbinak a jövőben a saját nemzeti termelésünk javára, mezőgazdasági és ipari üzemeknek munkással való könnyed s biztos ellátása stb. Ha azonban ezúttal lemondunk a statisztikai hivatal igénybevételéről, akkor csak arra lehet gondolni, hogy vagy azok a kormányhatóságok, helyesebben minisztériumok kéressenek fel a munka ellátására, amelyeket munkakörüknél fogva leginkább s első sorban érdekel a kérdés, mint a kereskedelmi, földmívelési s a bányászatra vonatkozólag a pénzügyminisztériumot, vagy pedig az Egyesület a maga hatáskörében oldja meg a feladatot. Tagadhatatlan sok érv volna az első módozat iránt s talán legnyomósabban esik a latba az, hogy mindjárt felhívatnék az intéző körök figyelme a kérdés iránt. Oly rövid azonban a kiszabott határidő, hogy ezt a tervet is el kell ejtenünk. Nem marad más hátra tehát, mint hogy maga az Egyesület teljesítse a felvételt. Első feladata az volna, hogy megállapítsa, hol vannak munkásközvetítő intézetek. Legcélszerűbb mindenekelőtt, ha az egyes városokhoz fordul ez ügyben felvilágosításért, de igen alkalmas szervek erre ezenkívül