Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - A munkanélküliség nemzetközi statisztikájának módszere

tAunkásügyi Szemle 733 osztálynak s az általa szintén erősen érintett munkaadóknak, hanem ama hazai hatóságoknak is, amelyek közlönyünkben a munkanélküliség enyhítése szempontjából állandóan a legmodernebb fegyvertárt fogják megtalálni. Egyelőre a Munkásügyi Szemlét, mint a magyar szociálpolitikának komoly orgánumát választottuk közlönyünk tágabb keretéül. Ebben az elterjedt szemlében fog az, egyesületünk titkárának felelős szerkesztése mellett, lehetőleg negyedévenként megjelenni. A Munkásügyi Szemle elterjedtsége mellett, — ami mozgalmunknak újabb hiveket szerezhet — a takarékosság tekintete késztetett erre az elhatározásra. A Munkásügyi Szemle viszont avval, hogy évenkint legfeljebb négy számát a munkanélküliség kérdésének szenteli, felszabadítja többi számait az idevonatkozó nagy anyagtól és közlönyünkkel annak rendszeresebb és teljesebb feldolgozását nyújtja olvasóinak. f A munkanélküliség nemzetközi statisztikájának módszere. Irta: Kenéz Béla, egyetemi tanár. Annak a szociális politikának, amely egyre szélesebb körben és egyre hathatósabban működő eszközeivel a társadalmi együttélés helyesen fölismert célja gyanánt az emberséges megélhetés lehető legteljesebb általánosítását tűzte ki, föl kell vennie a küzdelmet a mai gazdasági élet egyik jellemző és — súlyos következéseinél fogva — sajnálatos baja, a munkanélküliség ellen is. Ám hogy ezt a siker kilátásával tehesse, tisztába kell jönnie e baj elterjedésével, okaival, következéseivel és fontosabb kisérő körülményeivel. És vájjon hová fordulhatna fölvilágosításért, ha nem a minden korok szükségleteihez alkalmazkodó statisztikához, a társadalmi jelenségek e gondos vizsgálójához és pontos megmérőjéhez, amely már évtizedek óta megfigyelése alatt tartja a munkanélküliséget is. Észlelésének módszere azonban e téren még nincs szabatosan, következetesen megállapítva még egy-egy ország határain belül se (pl. a különböző időben tartott népszámlálások, a különböző munkásegyesületek adatgyűjtései másmás fölfogásnak hódolnak), annál kevésbbé engedi meg ez állami határokat nem ismerő, világszerte elterjedt kórság adatainak a nemzetközi összehasonlítás megvilágításába beállítását és nemzetközi ellenőrzését. Hiszen ha összevetjük azoknak az államoknak a kimutatásait, amelyek (mint pl. Anglia, Belgium, Dánia, Franciaország, Massachusetts, New-York, Németalföld, Németország) rendszeres havi összeállításokat készítenek a munkanélküliségről, megfejthetetlen eltérések bontakoznak ki előttünk: itt 0'5—3°/o, amott 6—20!,/o közt váltakozik a munkanélküliek arányának minimuma és maximuma. Ezeknek a roppant és állandó különbségeknek természetesen nem a valóságban van a gyökerük, hanem az adatgyűjtés és földolgozás egyöntetűségének a hiányában. A statisztikusok ama szerve: az Institut International de Statistique, amely éppen az egyöntetűség megvalósításában látja törekvései legfőbb célját, több ízben foglalkozott is e statisztikai ág nemzetközi szervezésének a módjával s az 1905. évi londoni ülésén, amely elé az e célra kiküldött bizottság nevében a Statistique Général de la Francé főnöke: Lucien March terjedelmes és részletes jelentést adott,