Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - Házi cselédek a falun

764 Munkásügyi Szemle iparos legfeljebb egy kis leánykát alkalmaz, az értelmiségi házakban nem szokott több, mint két házi cseléd lenni, addig a legszerényebb igényű nagybirtokosok falusi háztartásában is rendszerint legalább négy állandóan alkalmazott munkaerőt találunk. Mert ott a szakácsnőn, szobaleányon és kocsison kívül okvetlen kell még egy inas, udvaros-kertész vagy szolgálóleány. A még nagyobb, sok vendéget látó »nyilt« házakban ez a szám is megkétszereződik; sem a szobákat, sem a konyhát, sem az udvart, kertet, sem az istállót nem képes már egy-egy ember ellátni, mindenütt szükséges a munka főrészét teljes felelősséggel ellátó alkalmazott mellé legalább még egy kisebb díjazású kisegítő egyén. Szinte hihetetlen számra szaporodik azután a cselédség az egészen nagy uraknál, akik falusi időzésükkor a szabad természet és tágas lakás mellett nem akarják a város kényelmét, fényét, gondozott környezetét sem nélkülözni, akik bármily nagyszámú vendégeiket mindenkor a legteljesebb kényelemmel, sőt pompával óhajtják ellátni. Az ilyen egész kis monarchiát képező főúri udvarokban az állandó alkalmazottak tucatai mellett az ideiglenes kisegítőknek és napszámosoknak egész kis hada talál alkalmazást; a cselédség egy részének kizárólagos hivatása, hogy a többi cselédeket kiszolgálja, számukra főzzön, mosson stb., más részének egyetlen föladata a többiek fölötti felügyelet és vezetés, a háztatásban használt és elfogyasztott cikkek nyilvántartása. Az állandó mosónők, őrök, lovászok az ilyen főúri háztartáshoz éppen úgy hozzátartoznak, mint a kulcsárné, főszakács, komornyik és újabb időben, mint modern elem, a gépkocsivezető, soffőr. Ha mindezeknek az embereknek napjai legnagyobb részén át csak kevés, vagy csak olyan dolga akad, mely bátran el is maradhatna, mégis mindnyájan szükségesek a főúri háztartás összéletéhez, melyben nem szabad előfordulnia annak, hogy valamely az uraság, vagy a vendégek legmagasabb kényelméhez szükséges munka az elvégzésére hivatott erők másirányú elfoglaltsága miatt valaha csak a legkisebb megszorítást, vagy haladékot szenvedje, amit csak nagyszámú tartalékcselédség tehet lehetségessé. Ilyenformán a nagybirtokosok házi cselédei sok esetben nemcsak, hogy nagyobb díjazást élveznek a kisebb házakban hasonló minőségben szolgáló egyéneknél, hanem ahhoz még jóval kevesebb munka árán is jutnak. Kivált nagyúri házakban vannak oly cselédek, akiknek szerepe majdnem teljes ingyenélés. Az ilyen emberek sokszor nem a túlmunka, hanem éppen a halálos unatkozás folytán lesznek elégedetlenekké, mert ha dolguk nincs is, szórakozást keresni sem mehetnek el, miután éppen azért fizetik, hogy bármely pillanatban készen álljanak ritkán igénybevett szolgálatuk teljesítésére. A gazdag házakban szolgáló egyéneknek több alkalmuk nyílik tisztességes és tisztességtelen mellékkeresetekre is. A borravalók némely vendégszerető házban annyival többre mennek a fizetésnél, hogy az előbbiek reményében még az utóbbinak rendetlen kiszolgáltatását is eltűrik költekező, de olykor mégis, vagy éppen azért pénzzavarba keveredő gazdák cselédei. Lopni is többet lehet egy olyan nagy háztartásban, melyben a háziasszony és háziúr még akarva sem járhatna be folyton minden zugot, nem tarthatna nyilván minden anyagkészletet a világító olajtól kezdve a lovak abrakjáig. Emellett a gazdagok falusi cselédeinek alkalmazása állandóbb, helyváltoztatása ritkább szokott lenni, a jövőre nézve is jobb kilátásaik nyílnak. Az úri házban csekély bérért szolgáló kisegítő-gyerek remélheti, hogy felnőtt korában ugyanabban a házban, vagy az ennek urától függő gazdaságban jól fizetett állást kap; a régen szolgáló öreg cseléd igazi nagyúri családoknál nemcsak saját aggkori ellátását tekintheti majdnem biztosnak, hanem még utódai elhelyezését is. Gazdag házak cselédei keresetükből néha jelentékeny megtakarításokat raknak félre. Végrendeleti hagyományokat is csak gazdag emberek cselédei remélhetnek uraik után.