Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - Házi cselédek a falun

760 Munkásügyi Szemle nek nevezhetők, mert felfogadásuk oka nem a szolgálatadó családoknak bizonyos házi munkáktól való visszahúzódása, hanem csakis bizonyos munkák elvégzésére alkalmas családtagok hiánya. A falusi kisember akkor fogad házi cselédet, ha asszonya nem él, vagy nagybeteg, vagy gazdasági kereső munkákkal túl van terhelve és nincs a családban öregasszony, vagy nagyobb gyermek, aki helyette a legszükségesebb házi munkákat ellátná. A falusi kisember, kivált a földmíves, nem vesz házába fizetett munkaerőt, ameddig családja valahogy el tudja látni házát, vagy a rokonság, szomszédság alkalmi segítsége — mely nagyobb ünnepségek, keresztelők, esküvők és viszont betegségek, halálesetek idején nem szokott elmaradni — lehetségessé teszi a további boldogulást. Csak ha már így sehogysem megy a dolog, akkor keres a falusi kisember is cselédet — természetesen a legolcsóbb, legcsekélyebb igényű, legtürelmesebb, legengedelmesebb fajtát. Ezt meg is találja saját osztálysorsosai, a falusi proletárok körében; ezek közül fogad fel egy leány-, ritkábban fiú-gyermeket, olykor egy öregasszonyt. Felnőtt férficselédet a falusi kisember háztartása nem ismer; a kisparasztnak, mesterembernek olykor szüksége lehet béresre, segédre, de sohasem komornyikra, parádés kocsisra. Még fiatal, vagy javakorban álló női cselédet is ritkán láthatunk egy falusi kis tűzhely mellett; ha egy ilyent nem a jószág mellé, hanem az asszony elhalálozása által elárvult házba fogadnak, ez már a családba való végleges felvétel, a házasság előkészítése szokott lenni. A falusi kisházak cselédségének leggyakrabban látható képviselője a 8—14 éves kisleány, aki ellátásért és a semmihez közel álló fizetésért törhetetlen szorgalommal és türelemmel végez minden munkát, amire csak egy ilyen kis fejletlen szervezet képes; hajnaltól estig tisztogatja szolgálatadója házát, udvarát, hordja a vizet, segít a főzésnél, mosásnál, csitítja, cipeli, gondozza a kis gyermekeket, hordja ki a szántóföldre az ebédet, tűri a házi-asszony zsémbességének, a gazda részegségének minden kitörését és emellett még jókedvű, nyájas, gazdáival együtt örül a rokonnak, vendégnek. Még olykor játszani, sőt iskolába járni is ráér. Az ilyen kis cselédleány nem is igen érzi, hogy rosszabb dolga lenne, mint szülei házánál volt; hiszen ellátása ott sem volt fényesebb és bőségesebb, munkaképességét ott is éppenúgy kihasználták. Sőt olykor még a szolgálatban van jobb dolga, mert onnan elmehet, ha nagyon is rosszul bánnak vele, míg szüleinek, még ha azok különösen durvalelkűek is, teljesen ki van szolgáltatva. Az egyik falusi kisember leánykája a másiknak házában mint fizetett cseléd is csak otthoni életét folytatja; gazdáival és nem gazdái helyett dolgozik; osztozik szegénységükben, bajlódásukban, de családi körükben, apró élvezeteiben is. Annak érzi magát, aminek a magasabb osztályok tagjainál szolgáló cselédek magukat a legjobb bánásmód és legkényelmesebb élet mellett sem érezhetik: a ház, a család gyermekének. Ezért végez elégedetlenség és keserűség nélkül oly sok munkát, oly kevés jutalomért. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a falusi kisembereknél házi szolgálatba állók ezzel nem válnak el a mezőgazdasági bérmunkás-osztálytól, nevezetesen annak a falvakban állandó alkalmazást vállaló részétől. 2. A falusi házi cselédség második csoportja az, mely a középosztály és értelmiség tagjainál, a középbirtokosoknál, nagyobb bérlőknél, kereskedőknél, hivatalnokoknál, gazdatiszteknél, orvosoknál, papoknál, tanítóknál szolgál. A cselédek ezen csoportja is a mezőgazdasági bérmunkásságban birja gyökerét, leginkább ennek gyermekeiből egészíti ki sorait. Ám a vagyonosabb falusi házak már polgárias háztartása annyira átalakítólag hat a cselédként beléje kerülő paraszt-proletárra, hogy az igen gyakran képtelenné válik a mezőgazdasági foglalkozáshoz való visszatérésre, egész életén át házi cseléd marad, vagy pedig — esetleg házasodása alkalmával — az iparos, kereskedő kispolgárságba keres átmenetet. Folytonos a falusi