Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - A második nemzetközi otthonmunkakongresszus. Zürich, 1912. szeptember hó 7. és 8

756 Munkásügyi Szemle kell irni a ragályos betegségek bejelentését; lehetőleg fertőtleníteni^ kell az otthonmunkával előállított ruhaneműeket, szövedékeket és más árúkat, ha az otthonmunkás, vagy házbelije ragályos betegségben szenvedett;^ ha egészségügyi szempontból ajánlatos, meg kell semmisíteni az előállított árúkat, az érdekeltnek azonban kártérítést kell adni (kiadja és miből adja, erről nem szól a határozat), valamint kártérítést kell adni a munkásnak is, kit a ragály veszélye miatt a munka beszüntetésére köteleztek; ^ 4. a felügyelet szempontjából: orvosok, munkások, munkásnők stb. bevonásával külön hivatali felügyeletet kell szervezni, ilyennek hiányában pedig a gyári felügyeletet kell az otthonmunkára is kiterjeszteni; az otthonmunkával foglalkoztatott kiskorúakat az iskolai felügyelet mintájára külön orvosi felügyelet alá kell helyezni; 5. általában pedig javítani kell az otthonmunkások helyzetét mindazoknak a mozgalmaknak támogatásával, melyek lakás, táplálkozás, továbbá a népbetegségeknek, mint alkoholizmus, tuberkulózis, tudatlanság stb. leküzdése tekintetében a lakosság egészségügyi viszonyainak tökéletesbítésére irányulnak. A 6—14. §. a bérmegállapító bizottságok szervezésének és működésének módjával, valamint a minimális bér megállapításának jogi következményeivel foglalkoznak. A törvénymintának ezek a rendelkezések alkotják tulajdonképeni gerincét. A 6., 7. és 8. §. szerint azokban a helységekben, illetve helységkörzetekben, melyekben szükséges, a 2. §-ban felsorolt iparágakra nézve a minimális bérek megállapítására hivatott bizottságok állítandók fel. A bizottságot az illető iparágnak a helységben, illetve a körzetben lakó munkaadói és oly nagykorú munkásai választják, akik legalább egy év óta dolgoznak már az illető szakmában. Ha valamelyik fél nem választja meg képviselőit, a miniszter hivatalból nevezi ki azokat. A bizottság abszolút szótöbbséggel elnököt választ. Ha az abszolút többség nem érhető el, az elnököt ipari és kereskedelmi körökből a miniszter nevezi ki. A 14. §. szerint a helyi bizottságok felebbezési fóruma gyanánt a helyi bizottságok tagjai közül választott bizottság állíttatik fel az egész ország területére kiterjedő hatáskörrel. A helyi bizottságoknak a minimális bérre vonatkozó határozatai, a határozat kihirdetésétől számított harminc nap alatt ehhez a bizottsághoz felebbezhetők meg, mely a bérminimum tekintetében végérvényesen határoz. Felebbezésre nemcsak az iparban közvetlenül érdekelt személyek, hanem a miniszter, az ipari főfelügyelő és a szakszervezetek is jogosítva vannak. Többen kifogásolták különösen a helyi bizottságok szervezésére vonatkozó e szakaszokat és azok egyszerűsítését kívánták. Mások ismét azt ajánlották, hogy a bizottságban képviseletet kell engedni a fogyasztóknak is és végül egyesek azt, hogy tanácskozási joggal a miniszter is küldhessen ki egy-egy tagot minden bizottságba. Mind e javaslatot elvetették, az utóbbiakat különösen abból indulva ki, hogy a fogyasztók az árúk olcsóságát, a miniszter pedig az ipar érdekeinek örve alatt első sorban a munkaadóknak érdekét tartván szem előtt, képviseltetésük csak a munkások hátrányára volna. Ami a helyi bizottságok eljárását illeti, a 9. § szerint az elnök szükség szerint, havonként azonban legalább egyszer, a bizottsági tagok egyharmadának kívánságára azonban bármikor köteles a bizottságot összehívni. Különösen fontosak a 10. és 11. §-ok. Ezek körül is folyt a leghevesebb vita, mely végeredményben azonban nagyban és egészben egyes kifejezések szabatosabb szövegezésével az előterjesztett törvényminta rendelkezéseinek elfogadásával végződött. A 10. § szerint ugyanis a bizottság minden érdekelt személy, ezen