Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - A második nemzetközi otthonmunkakongresszus. Zürich, 1912. szeptember hó 7. és 8

Munkásügyi Szemle 755 Az 1. szakasz a munkaadó és otthonmunkás fogalmát állapítja meg, munkaadónak jelentvén ki a törvény alkalmazása szempontjából a közbeiktatott személyt, az alvállalkozót is (Zwischenmeister, Faktor, Verleger stb.) és munkásnak a munkaadó munkahelyén kivül dolgozó munkást és munkásnőt egyaránt. A 2. szakasz pedig a törvényben kívánja felsoroltatni azokat az iparágakat, melyekre az alkalmazást nyer, e mellett azonban felhatalmaztatni kívánja a kormányt a törvény hatályának kiterjesztésére is. E szakaszokkal kapcsolatban került megvitatásra az a kérdés, hogy vájjon a törvény védelme csak a munkásnőkre terjedjen-e ki, vagy kiterjedjen az egyúttal a munkásokra is. A francia kormányjavaslat t. i. az előbbi álláspontot foglalja el. Verhaegen-nék azt a közvetítő javaslatát azonban, hogy a törvényminta második szakaszában adassék kifejezés annak az óhajnak, hogy a törvényhozás első sorban a nőket dolgoztató iparágakkal foglalkozzék, többek részéről is kifejezett annak az agálynak alapján, hogy a legtöbb otthoniparágban a nők könnyen helyettesíthetők férfiakkal és így a törvény hatása csak a nők kiszorítására vezetne, továbbá annak megfontolása alapján, hogy a törvényminta átfogóbb szövegezése mellett is módjukban van az egyes törvényhozásoknak a kérdést saját országuk szükségletei szerint eldönteni, elvetették és a törvényminta eredeti szövegét fogadták el. A 3. és 4. szakaszok az otthonmunkások nyilvántartásával foglalkoznak. Háromféle nyilvántartásról van itt szó. Nem adható ki ugyanis otthonmunka annak, ki a községi hatóságtól az otthonmunkára igazolványt nem nyert. A kiadott igazolványok alapján első sorban a községi hatóság vezet hát nyilvántartást az otthonmunkásokról. A munkaadó is tartozik nyilvántartást vezetni azokról a munkásokról és alvállalkozókról, kiknek saját műhelyén kívül való elvégzésre munkát ad ki, mindegyik munkás nevénél állandóan feltüntetni köteles továbbá a kiadott és átvett munka nemét és mennyiségét, a kiadás és átvétel időpontját és a megállapított és kifizetett bért. Végül pedig köteles a munkaadó minden otthonmunkásának munkakönyvet is adni és abba a munkaviszony tartalmára vonatkozó és saját nyilvántartásába is bevezetett adatokat bejegyezni. E rendelkezéseket, melyek pedig, különösen teljességük szempontjából, sok kívánni valót hagynak fenn, vita nélkül elfogadták. Az 5. §. az egészségügyi rendelkezéseket tartalmazza, melyekkel, mint említettem, a kongresszusnak Svájcba származott hazánkfia, dr. Máday Andor, neufchateli egyetemi tanár elnöklése alatt ülésező második szakosztálya foglalkozott. Többen óva intettek attól, hogy e részben, valamint a munkásvédelmi felügyelet tekintetében túlzó követeléseket támaszszanak. Ennek dacára vannak a kongresszus idevonatkozó határozatai közt olyanok is, melyek önmagukban talán nem helyteleníthetők ugyan, de egyrészt a gyakorlati célokból készülő törvényminta kereteiből kiesnek, másrészt pedig éppen az említett célok szempontjából túlságosan pongyolán vannak megszövegezve. A teljes ülés ugyanis a szakosztály határozatainak némi módosítása után elfogadta, hogy: 1. hivatalos és magánadatgyűjtéssel, a gyakorló orvosok és a tanítók bevonásával rendszeresen meg kell állapítani az otthonmunkások egészségi viszonyait ; 2. a munkásvédelem szempontjából: teljesen el kell tiltani az oly otthonmunkát, mely súlyos mérgezési veszélylyel jár; előzetes egészségügyi és műszaki vizsgálattól függő engedélyhez kell kötni a motorok felállítását; az otthonmunka egészségügyi viszonyait meg kell javítani; a munkásvédelmi és munkásbiztosítási törvények hatályát ki kell terjeszteni az otthonmunkára ; 3. a fogyasztók védelme szempontjából: el kell tiltani az élelmiszereknek és dohányárúknak otthonmunkával való előállítását; kötelezően elő