Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 20. szám - A budapesti diáknyomor

Munkásügyi Szemle 747 ORVOSI VÉLEMÉNYEK. Jobb alkarcsonton képződött álízület és az alkar izomzatának sorvadása nem a keresetbe vett üzemi balesetből, hanem évek előtt történt, >nem üzemi« balesetből származik.*) N. Gy. 19 éves, asztalos, 1911 okt. 23-án d. e V212 órakor faválogatás közben jobb kezére esett s az 1911 okt. 24-én kelt »Balesetbejelentés« adatai szerint megsérült ugyanazon helyen, hol évek előtt már csonttörést szenvedett. Első segélyben állítólag egy rendelőintézet orvosai részesítették, a jelentést követő harmadik naptól, azaz 1911 okt. 26 tói, nov. 11-ig kórházban »az alkar rosszul gyógyult törése* kórismével gyógyították, »csontmeiszés« (osteotomia) műtéte után sodronyvarratot alkalmaztak, a kórházból való távozása után, mint bejáró beteget, még hat hétig kezelték. Ugyanazon rendelőintézet sebészeti osztályának vezető orvosa, 1912 aug. 13-án kelt jelentése szerint »alkartörés műtéte után« N. Gy.-t 1911 nov. 12-től 1912 febr. 27-ig részesítette utókezelésben, a kezelés befejezésekor a gyógyulási eredményt véglegesen kialakultnak mondja, munkaképességének csökkenését 15%-kai értékeli. N. Gy. 1912 júl. 31-én felülvizsgálatra megjelenvén, hozzáintézett kérdéseimre, miután a kórház orvosi zárójelentésének felmutatásával figyelmeztettem, hogy ezen kórházi orvosi zárójelentés szerint a kórház orvosai 1911 okt. 26-íól nov. 11-ig tartott ápolás ideje alatt rosszul gyógyult régi törés, tehát nem az 1911 okt. 23-iki baleseti sérülésből származó kóros elváltozások miatt operálták: előadja, hogy tényleg 1910 május havának végén, a b—i ipariskolában a lépcsőn leesett, akkor is jobb alkarját ütötte meg, az intézeti orvos állítólag csak rándulást állapított meg nála, egy hónapig gyógykezelte, eleinte borogatásokat, később masszázst alkalmaztatott, melynek befejeztével még három hónapig pihentette karját s csak az 1910. év október havában vállalt alkalmazást. A b—i m. kir. áilami faipari szakiskola igazgatója 1912 aug. 21-én kelt átiratával küldi az intézeti orvos jelentését, melyből kitűnik, hogy N. Gy. 1910 május havában jobb alkarján szenvedett sérülése miatt állott gyógykezelés alatt, emlékezése szerint ez a sérülés a jobb könyökizület zúzódása volt, sérült huzamos ideig tartó betegsége miatt Romániában lakó szüleihez haza bocsáttatott. Az intézeti igazgató is tanúsítja, hogy N. Gy. jelzett időben tényleg beteg volt, betegsége miatt, amiről állítólag a kezelő orvosok nem tudták megállapítani, hogy kartörés vagy csak zúzódás volt-e, a gyakorlati vizsga alól fel kellett menteni. Vizsgálat. A jobb alkar feszítő oldalának radiális szélén, a felső és középső harmadban 9 cm. hosszú, ulnáris oldalának középső harmadában 8 cm. hosszú, elhalványuló félben lévő, alapján mozgatható, a kórház orvosai által végrehajtott műtét helyét jelző vonalas bőrhegesedés látszik, az orsócsont középső harmadában egy harántujjszélességű, dudoros felületű csontforradás, a singcsont középső harmadában erélyes fogással, mérsékelt fokú rendellenes mozgékonyság mutatható ki, a jobb alkar izomzata kissé sorvadt, körfogaía a felső és középső harmad határán 1 cm.-rel kisebb, mint a baloldalié, a jobb felkar, alkar és kéz izomereje gyenge. Az 1912 júl. 30-án felvett Röntgen-lelet szerint a jobb singcsont közepe táján, az orsócsont valamivel feljebb, sodronyvarratta! egyesített haránttörést mutat, az orsócsont tört végei csekély eltolódással csontosán összeforrtak, míg a singcsont törtvégei álízületet képeznek. Véleményem szerint N. Gy. asztalos jobb alkarján az 1912 júl. 31-én észlelt kóros elváltozások: nevezetesen az orsócsont középső harmadán tapintható csontforradás, a singcsont közepe táján klinikai és Röntgen-vizsgálattal kimutatható álizületképződés, a jobb alkar izomzatának sorvadt volta, melyek a jobb kar és kéznek munkában való hasznavehetőségét tényleg mintegy 15%>-os arányban csökkentik, nem a »Balesetbejelentés«-ben említett 1911 október 23-iki sérülésre, amikor faválogatás közben elcsúszott s jobb kezére esett, hanem 1910 május havában b—i ipariskolai növendék korában történt balesetére — amikor a lépcsőn elesett — vezetendők vissza. Hogy ez az 1910 május havában történt sérülés tényleg intenzív lehetett, kitűnik a b—i ipariskola igazgatója és orvosa jelentéseinek adataiból, melyek szerint N. Gy. jobb könyökizületében szenvedett sérülés miatt hosszabb ideig kezelés alatt állott, gyógyulatlan állapotában, Romániában lakó szüleihez haza bocsáttatott s a gyakorlati vizsga alól is felmentetett. *) A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár balesetvizsgáló orvosi osztályáról. Főorvos : Dr. Friedrich Vilmos, egyet. m. tanár.