Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 20. szám - A budapesti diáknyomor

746 Munkásügyi Szemle vényszakasz nem tartalmaz. Igaz ugyan, hogy az Országos Pénztár alapszabályainak 33. §-a, a betegség esetére való biztosítás szempontjából összeállítván a családtagok, illetve hozzátartozók jegyzékét, a gyermekekre vonatkozólag kifejezetten fölhozza a törvényes és törvénytelen megkülönböztetést, a házastársra vonatkozólag azonban közelebbi meghatározást ugyancsak nem tartalmaz. A magyar királyi Állami Munkásbiztosítási Hivatal 3.930/1908. szám alatt az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárhoz intézett leiratában a »családag« és a »család" szavak jogi magyarázata alapján a biztosított taggal törvényes házassági köteléken kívül, közös háztartásban élő nőt nem tartja a családtagokat megillető segélyekben részesíthetőnek, bár elismeri, hogy a segélyezés vegyes esetekben méltányosnak látszanék*. (Munkásbiztosítási Közlöny 1908. évi 1444. oldal.) Ezzel szemben kifejlődött egy olyatén törvénymagyarázat, amely a szülészeti támogatást és gyógykezelést, mint az igényjogosult gyermek érdekében nyújtott betegsegélyt, a törvénytelen házastárs számára is föltétlenül kiszolgáltatandónak taríja. (L. dr. Halász Aladár: >A munkásbetegsegélyezés és balesetbiztosítás kézikönyve« 50. §-hoz fűzött magyarázatát.) Az eddigi joggyakorlat tehát csak oly vitát ismer, amely a törvénytelen feleségnek a családtagokat a törvény 50. §~ának 5. pontjában fölsorolt segélyekre való jogosultsága mellett, avagy az ellen hoz fel érveket; nem érinti azonban a temetkezési segély nyújtásának a törvény által sem precizirozott kérdését. Döntőnek tehát az utóbbi kérdésben azt kell tekintenünk, hogy mit célzott a törvény a temetkezési segély nyújtásával ? Mindenesetre azt, hogy a házastársat, akit az elhalálozás^ minden tekintetben a legmélyebben sújt, legalább pillanatnyi anyagi segélyben részesítse, az eltemettetés költségeitől mentesítse. Már pedig a családfő halála épp^ oly súlyosan, sőt némely tekintetben még súlyosabban érinti a törvényes köteléken kívül közös háztartásban élő nőt, mint a törvényes feleséget. Méltánytalan és a törvény szociális intencióival merőben ellentétes volna, ha a törvénytelen feleségtől — a törvényszöveg nem eléggé pontos fogalmazása miatt — a temetkezési segélyt megvonni akarnók. Tekintettel a nagyvárosi ipari munkásság családi életére, amely a gazdasági viszonyok hatása alatt, a törvénytelen házasságok növekvő elterjedéséről tanúskodik, ha az ellenkező álláspontra helyezkednék az igazgatóság, az ipari munkások ezreitől vonná meg a törvény szociális jótéteményét. ^Ha végül figyelembe vesszük még azt, hogy a temetkezési segély a magyar királyi Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1910. P. 253/2. számú Ítélete szerint (dr. Schulcz Mb. Joggyakorlat 308. o.) a házastársnak a jogutódi minőség nélkül is jár, igénylő kérelmét mindenben jogosnak és törvényszerűnek kellett elismerni. MUNKAVISZONY. Felmondási idő és szabadságidő, a felmondási idő végződése és naptári negyedév. A wieni iparbíróság 1911 szeptember 19-én kelt Cr. VI. 1.816111. sz. ítélete. Ítélet: Panaszos 7.520 K. fizetése iránti igényével elutasít tátik. Indokolás: Panaszos a panaszolt cégnél 1899 június 24-től 1911 augusztus 31-ig volt alkalmazva. A panaszolt cég 6 heti felmondással 1911 július 16-án 1911 augusztus 31-re további szolgálat alul való felmentése mellett elbocsátotta. Panaszos kártérítési igényt támaszt, mert szerinte a 6 heti felmondásnak a naptári negyedévvel össze kell esnie és mert a törvényesen kijáró szabadságot a felmondási idő keretében kapta. A panaszolt cég ellenveti, hogy panaszossal egy hónapos felmondást kötött ki és csak sok évi alkalmazása után 1910 július 30-án állapítottak meg hat heti felmondást, mely minden naptári hónap 15-én vagy végén végződhetik, ezt a megállapodást panaszos minden ellenvetés nélkül elfogadta. Ezen állítást panaszos sem tagadja. A bíróság panaszos igényét nem ismerhette fel, amennyiben az 1911 július 16-án történt felmondás ellen felhozott kifogások tarthatatlanok. Panaszos a szolgálati cédula ellenvetés néküli elfogadásával, mellyel hat heti felmondás iránt támasztott kérését teljesítették, a hat heti íelmondási időt, mely a naptári hónap 15-én vagy végén végződik, tudomásul vette, a felmondás ilyen rendezésébe beleegyezett és panaszoltnak csakis ezen megállapított felmondási időt kellett betartani, ami az 1911 júl. 16-án történt Írásbeli felmondással meg is történt. Panaszos szabadság iránti igényére nézve megállapítja a bíróság, hogy nincs törvényes intézkedés, amely szerint a szabadság ne adathatnék a felmondási idő keretében és azzal, hogy panaszolt cég panaszos működésével 1911 július 16-tól augusztus 31-ig lemondott, panaszosnak a törvényesen kijáró szabadságot megadta.