Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A szociális egészségügy perspektivája

40 Munkásügyi Szemle teljesítésében pusztul el borzalmas halállal, órák múlva tér napirendre. Ha más volna a közfelfogás, akkor talán más eredményre jutna a hivatalos vizsgálat is. Akkor talán nem tudna belenyugodni abba, hogy egy gyárban, melyben a kőolaj tulajdonságait nagyon jól kell hogy ismerjék, oly mennyiségben bocsátanak meleg kazánba, ojyan kőolajat, melyről tudják, hogy 40°-nál párolognak petrol és benzin gőzei. Es ha ezt mégis megteszik, mert irott jogszabály nem tiltja, akkor talán ily kazán tetejére nem küldenének egyedül, felügyelet^ nélkül tanoncgyereket. Amely tanoncgyerek valószinűleg nem pajkoskodásból, amint azt némelyik újság megirta, hanem parancsra, a munka kényszere alatt bujt be a buvólyukon, melybe beleesni bizony alig-alig lehet, oly szűk és úgy van az szituálva. Ott dolgozva szédült bele a fojtó gázoktól elkábulva, a mély kazánba. Mikor a megrémült mester ott találta, akkor megindult a mentés. Vájjon nem kell-e tudnia a petroleumgyári mérnöknek, hogy a gázzal telt kazánba nem szabad lemenni légzősisak, mentőöltözék nélkül ? Nem kellett-e azt tudnia, hogy a robbanó gázokkal telt kazánba nem szabad hibás lámpát bocsátani le ? Hogy a lámpán védő-kosárnak kell lennie, hogy a drótnak elszigetelő gummihuzata oldható a petróleumban és hogy páncélozott kábelen kell hogy lógjon az a lámpa, ha már muszáj volt oda lámpát leereszteni. A felelősségek hosszú láncolata állapítható meg — erős, fiatal, sok munkásember halálának nem kellett volna bekövetkeznie. Igen ám, mondja a tisztelt közvélemény, ha ezt mind előre tudhatná az ember ! Könnyű utólag bölcsnek lenni! Hamis az ellenvetés. Mert az ipari munka harcmezején sok munkásvér folyt már el. Ez pedig a tisztességes ipar minden érdekeltségének káros. Már volt intő példa elég. Amint minden fejlődésre alkalmas, életerős iparban meg kell, hogy legyen az erős akarat és az erős ösztön a termelés fokozására, eszközeinek tökéletesítésére, hasznának emelésére, úgy kell, hogy meglegyen benne a legteljesebb megbecsülése a produktív munkának, a munkásnak is. A teremtő munka eme feltétlen megbecsülése pedig drágábbá kell, hogy tegye a tisztességes iparban a munkáséletet is. A munkásvédelem következetes, soha ki nem hagyó, a termelés és haszon lázas fokozásában is soha el nem feledett keresztülvitele lesz első következménye a közfelfogás eme megváltozásának. Erős meggyőződésünk, hogy nem is nagyon messze lehet már az idő, amikor borzalommal fog gondolni egy új emberi társadalom arra a korra, amelyben az ipari termelés haszna nem állhatott elő másképpen, minthogy szerény bérért nehezen dolgozó munkások életükkel adóztak érte. Az építkezési balesetek ügyében észlelt nagy felbuzdulás kezd elcsöndesedni. Már alig foglalkozik a nyilvánosság ezekkel a kérdésekkel. A belvárosban nyugodtan sétáló, gyermekének karácsonyi ajándékot venni induló királyi ügyész urat agyonütötte a fejére eső deszka, mely tipikus pesti építőállványról esett le, melyről csodálatosképen nem gyakrabban esik le valami. Az eset tragikuma újból felkeltette az érdeklődést, mely már megszűnt, pedig alig hűltek ki tetemei a legutolsó állványomlás által megölt építőmunkásoknak. A belügyminiszter átirt a fővároshoz, hogy mily intézkedésekkel lehetne ezeket a szerencsétlenségeket megakadályozni. Interpelláltak a főváros közgyűlésén is a szerencsétlenségek ügyében ; a középítési-bizottság ülésén is indítványt tettek ezek meggátlására. Dárczy István dr. polgármester fölhívta a városépítési ügyosztályt, hogy az építkezési szerencsétlenségek megelőzése ügyében megfelelő előterjesztést tegyen. Az ügyosztály a mérnöki hivatal meghallgatása után most készült el előterjesztésével. Ez abból indul ki, hogy nem a felügyeleti és ellenőrzési intézményekben van meg a balesetek elkerülésének igazi biztosítéka, hanem az építési szabályzat megfelelően és szakértelemmel készült anyagi rendelkezéseiben és különösen a tervező és végrehajtó szakértők felelősségének és az ebből eredő következményeknek rendszeres és teljes alkalmazásában. Az ügyosztálynak ezt az előterjesztését a főváros középítési bizottsága is tárgyalja, aztán még egy sereg bizottság. Aztán elkészül majd egy újabb, még komplikáltabb szabályrendelet, mint a mostani. És azt majd époly kevéssé fogják betartani, mint a mostanit. A nők éjjeli munkáját eltiltó törvény életbeléptetése. A hivatalos lap m. é. december 28-iki számában jelent meg a kereskedelemügyi miniszter 7143. számú rendelete az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló 1911 : XIX. törvénycikk végrehajtása tárgyában. A végrehajtási rendelet szerint a törvény 1912 január 1-én lép életbe.