Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A szociális egészségügy perspektivája

Munkásügyi Szemle 37 Számítok arra, hogy a szaklap olvasó közönsége nem kizárólag gépész- és vegyészmérnökökből áll. Néhány szóval tárgyalnom kell tehát azokat a nélkülözhetetlen teknikai ismereteket is, amelyek a megértéshez feltétlenül szükségesek. A gőzkazán egyik legveszedelmesebb ellensége a kazánkő. A víz — amelyet a kazánban elgőzölögtetnek, hogy a nyert gőzzel a gőzgépet hajthassák, a főzőkészülékeket fűthessék — több-kevesebb feloldott ásványi anyagot tartalmaz. Ezek az ásványi részek a víz elgőzölgése után a kazánban visszamaradnak, a kazánt alkotó lemezek belsejére lerakódnak és idővel ott vastag réteget képeznek. Ez a kazánkő. Minél több feloldott ásványi anyag van a vízben, annál gyorsabban vastagodik a gőzkazán belső felületét ellepő kazánkő-réteg. A gőzkazán fűtése, a gőzfejlesztés a réteg vastagodásával egyre nehezebbé válik, mert a kazánkő, mely rossz hővezető, elszigeteli a kívülről fűtött kazánlemezeket a víztől. Ha a kazánkő vastagsága másfél milliméter, a fűtőanyag-szükséglet már 15ü/u-kal nagyobb, mintha a kazánlemezek tiszták. A 6 milliméter vastag kazánkőréteg 60"/o, a 12 milliméter vastag réteg pedig 150°/° fűtőanyagveszteséget okoz. Végül fenyeget az a veszély, hogy az erőszakolt tüzelés folytán a rossz hővezető kazánkővel borított lemezek izzóvá válnak és beáll a kazánrobbanás. Az izzó lemezek szilárdsága ugyanis kisebb és a kazánban uralkodó gőznyomást el nem bírják. Előmozdítja a bajt az, hogy az izzó lemezek kitágulnak, a kazánkőréteg azokról lepattog. A gőzkazánban forró víz az izzó lemezekkel hirtelen közvetlen érintkezésbe jut és a gőzfejlődés oly rohamossá válik, hogy a fölös gőz kibocsátására a biztonsági szelepek nyílása elégtelenné lesz. A gőznyomás a kazánban néhány másodperc alatt ugyanis annyira megnő, hogy az izzás folytán úgyis kisebb ellenállású lemezeket szétrobbantja. A kazánkövet a kazánból rendszeres időszakokban ki kell tisztogatni, hogy veszedelmes vastagságú réteg ne képződhessék. A gyakorlatban 3 milliméternél vastagabb kőréteget már a gazdaságos üzem érdekében sem tűrnek meg. A kazánkő eltávolítása — ha a kő porhanyó — egyszerű munka. Annál nehezebb a kemény, tapadó kazánkövet a lemezekről leválasztani. Az éles kalapácsok és vésők, amelyeket erre a célra használnak, a kazánlemezeket és az ezeket összetartó szögecseket könnyen megsértik, ami ujabb bajnak kútforrásává válik. Érthető ezek után, hogy a gyakorlatban a kemény kazánkő képződését meggátolni, vagy annak odatapadását megakadályozni, esetleg az odatapadt kemény kazánkövet porhanyóvá tenni vagy lepattogtatni igyekeznek. Ezt kívánták előmozdítani a Budapesti Ásványolajgyár Részvénytársaság ipartelepén, amikor az egyik gőzkazán kőrétegét petróleummal bekenték, vagy a kazánba petróleumot öntöttek. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a petróleummal itatott kazánkő, ha a kazánt újból vízzel megtöltik és rendes üzembe veszik, egy háromnapi üzem alatt legnagyobbrészt leválik vagy oly porhanyó lesz, hogy eltávolítása már nem ütközik nehézségekbe. E hatást az^ okozza, hogy a kazánkő és a kazánlemez közé szivárgott, valamint a kazánkő által felszívott petróleum a fűtés folytán gázzá alakul, a gázbuborékok a hevítés folytán kitágulnak, ezzel a kazánkő struktúráját meglazítják és a köréteget a kazánlemezről leválasztják. Ez az eljárás azonban nagy óvatosságot követel, ha a már régebben ismételten és most az ásványolajgyárban történt megrázó baleset alkalmával tapasztaltak alapján egyáltalán megengedhető. A németországi ellenőrző mérnökök egyesülete már 1902. évben a következőképpen nyilatkozik ezen eljárásról:x) >) Schriíten des Vereins deutscher Revisions-Ingenieure N° 4: Die Unfallverhütung im Dampfkesselbeíriebe. 17. lap.