Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A szociális egészségügy perspektivája

35 Munkásügyi Szemle »A kazán belsejének ily bekenése petróleummal a petróleum könnyű gyulékonyságánál fogva igen nagy veszéllyel jár (höchst gefárlich) és ezért határozottan eltiltandó.« Az egyesület kiadmánya leírja a helyes eljárást is, mellyel a kívánt célt veszély nélkül el lehet érni. A kazánkő kitisztogatása előtt néhány nappal, amikor még a kazán üzemben áll, meglehetős mennyiségű petróleumot kell a kazánba táplálni. A petróleum a víz színén összegyülekezik és a víz kibocsátásakor a kazánkő egész felületét ellepi. A kazánt^ azután újból meg kell tölteni vízzel és befűteni. A kazánkő, mint már leírtam, a petroleumgázok hatása alatt le fog válni. A németországi ellenőrző mérnökök e tapasztalata és tanácsa már annyira köztudatba ment át, hogy őszintén csodálkoznunk és sajnálkoznunk kell a kőolajfinomító-gyárban történt szomorú eset fölött. Nem tudom, vájjon megkisérelték-e már a baleset előtt a gyárban az egyesület által tanácsolt eljárást és minő eredménnyel. Az egyik^ napilapban nyilatkozó üzemvezető vegyészmérnök erről meg nem emlékezik. Amennyiben azonban azt tapasztalták, hogy a gyár kazánjaiban képződő kazánkő tulajdonságainál fogva jobb eredményt érnek el, ha a kazánkövet először nagyjából leverik és csak azután kezelik a még odatapadt réteget petróleummal, akkor sem kellett volna a tíz vödör petróleumot a nyitott buvónyiláson át beönteni. A petróleumot a buvónyilás elzárása után a biztonsági szelepeken is be lehetett volna tölteni. E szelepeket minden kazántisztítás alkalmával úgyis le kell szerelni. A szelepeket és ezek ülőkéjét gondosan meg kell tisztogatni. A szelepek leszorítására szolgáló súlyok emeltyűinek csuklóit ki kell tisztítani és finom kenőanyaggal be kell kenni. A kazántisztításnak ez épen olyan elengedhetetlen részét képezi, mint a reggeli mosakodásnak a fogmosás. Még munkaszaporulatot sem okoz tehát az, ha az amúgy is leszerelt szelepeken át bocsátják be a kazánba a petróleumot. A szelep megsérülésétől sem kell tartani. Csak lágyabb fémből készült tölcsérről kell gondoskodni, vagy puha tömlőn át kell a petróleumot bebocsátani. Egyébként szivattyúval is be lehet a petróleumot a kazánba táplálni. A petróleumból fejlődött szénhidrogéngázokkal telt kazán buvónyilását bármily rövid időre nyitva hagyni és ott akármelyik tizenhét éves tapasztalatlan ifjút magára hagyni semmi esetre sem szabad. A szomszédos üzemben álló gőzkazánok állandó tüzelése folytán a kazán a hosszabb ideig tartó tisztogatás alatt sem hűlhet le teljesen. A beöntött petróleumból tehát rohamosan fejlődnek a szénhidrogén-gázok, melyek a levegővel keverődve robbanó gázkeveréket alkotnak. Igaz, hogy a fejlődő gázok rendes hőmérsék mellett nehezebbek, mint a kazánház levegője és így a kazánban maradni igyekeznek, azonban ne feledjük el egyrészt azt, hogy a meleg kazánban a gázok is melegebbek, kiterjednek és ezzel könnyebbé válnak, másrészt a kazán térfogata korlátolt és a be nem férő gázkeverék végül a kazán legmagasabb részén nyitva hagyott búvónyiláson át is ki fog ömleni a kazánházba. Azt a kérdést, vájjon szabad-e a kazánházba — ahol kazántüzelések vannak és ahova a rostélyokról az izzó salakot, ezzel együtt még lánggal égő széndarabkákat is kikotornak — robbanó gázkeveréket bocsátani, tárgyalni is fölös dolog. A napilapokban olvasható bő leírásokból azonban arra is kell következtetni, hogy a gyár mentő-berendezései is tökéletesebbek lehetnének. Lélegzőkészülék hiányában a fuldokló ifjú munkás mellé a biztos veszedelembe halált megvető bátorságú embereket kellett lebocsátani azzal a tudattal, hogy a mentők életének fentaríásához szükséges levegőt néhány rövid percre sem tudják a gázokkal telt kazánokban számukra biztosítani.