Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 13. szám - Ankét a gyermekmunka szabályozásáról

Munkásügyi Szemle 477 II. A Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesülete »a gyermekmunka szabályozása« címen hívott egybe ankétet. Ebből a címből méltán következtette mindenki, hogy ezen az ankéten a gyermekmunka minden neméről lesz szó. Ezzel szemben a vita alapjául szolgáló előterjesztés a mezőgazdasági gyermekmunkáról egy árva szóval sem emlékezik meg. Igaz, hogy közvetlen feladatunk szempontjából ez nem is volt szándékolva, de akkor ezt külön ki kell emelni. Különben az, aki ezt az ankétot végig kiséri, azt a meggyőződést merítheti, hogy Magyarországon csak az iparban van gyermekmunka; holott Bud Jánosnak a gyermekmunka egészére kiterjedő kitűnő statisztikai előadmányából világosan kiderül az, hogy a magyarországi 1900. évben félmillióra (498.000) rugó 7—14 éves gyermekmunkásnak 70°/o-a a mezőgazdaságban van alkalmazva. Ami még fontosabb, éppen a mezőgazdaság az, ahol a gyermekmunkások száma minden alsó korhatár és minden ellenőrzés nélkül éppen az utolsó években roppant gyorsan szaporodik. Már az 1900. évi népszámlálás adatai is mutatják e szaporulatot. A mezőgazdasági eltartottaknak (gyermekek, nők, aggok) a keresőmunkában való részvétele sokkal gyorsabban gyarapodott, mint maga a mezőgazdasági népesség, A számszerű többlet kerek 80.000 egyén (persze túlnyomólag gyermekek). De különösen az e század elején erősebb hullámokban meginduló kivándorlás fokozta nagy mértékben a gyermekmunkások számát. Bud János nyíltan kimondja: »Az őstermelés körén belül végbemenő gyermekmunkánál nálunk fontosságot kölcsönöz az a tény is, hogy a nagy kivándorlás révén egyes vidékekről a munkabíró férfiak eltávozván, a terhesebb mezőgazdasági munkák ellátása az otthon maradt asszonyok és gyermekek vállaira nehezedik. Kivált általános, hogy a férfimunkások számának apadásával a nagyobb gazdaságok egészen fiatal gyermekeket alkalmaznak béreseknek vagy kocsisoknak. Mivel a jövőben nem remélhetni a helyzet javulását, hanem biztosra vehető, hogy még élénkebb lesz a kereslet a gyermekmunka iránt . . . .« (32. 1.) Ilyen körülmények közt éppen nincs semmi csodálkozni való azon, hogy nekünk fejlett állami gyermekvédelmünk van és emellett, kivált a mezőgazdaságban, olyan hiányos a gyermekmunkások megvédése. Sőt ez a két jelenség a leglogikusabban függ össze. A gyermekvédő törvényhozásunk éppen akkor (1903-ban) kezdődik, amikor a mi agráriusaink a kivándorlás okozta munkáshiány, az egyke stb. miatt kezdenek panaszkodni és az elhagyott gyermekeknek mielőbbi felnevelése és mielőbbi munkába állítása állami közérdeknek ismertetik el. Az állami gyermekmenhelyek csakugyan szinte kivétel nélkül cselédeknek szegődtetik a fejletlen állami gyermekeket a mezőgazdaságba és ebből az értékes emberanyagból legföljebb az állami selyemfonógyárak kapnak újabban jutalékot. A gyermekeket 18 éves korukig e gyárakban is oly teljes megkötöttségben tartják egy ügyesen kieszelt bérlevonó- és takarékkönyv-rendszer segélyével, hogy velük a felnőtt bérmunkások mindennemű bérmozgalmait ellensúlyozhatják. Távolról sem hibáztatom a mi fejlődő, bár még mindig igen kezdetleges és sok tekintetben hibás állami gyermekvédelmünket, de igenis sürgetem annak kiegészítését a gyermekmunkások törvényes védelmével az egész vonalon, nehogy a nemzetösszesség nagy áldozatai árán fölnevelt gyermekek egyes osztályok kapzsiságának váljanak korai áldozataivá. Eltekintve