Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 13. szám - Ankét a gyermekmunka szabályozásáról

476 Munkásügyi Szemle denütt megvan a vállalkozókban a hajlam az olcsó gyermekmunka túlságos igénybevételére. Nálunk is. A mi álláspontunk ellenben az, hogy nagyobb súlyt kell iparfejlesztési szempontokból is arra helyezni, hogy iparunk tanult, képzett, testben és lélekben egészséges felnőtt munkásokra tegyen szert, mint hogy kényelmesen zsarolható, olcsó gyermekmunkásokra építse fel a maga profitszámítását. Olyan iparágakból, amelyek esetleg a nemzet életerejének aláásására alapítanák a maguk létjogosultságát, nem kérünk. Az igen hiányos hivatalos munkásstatisztikánk (1. Bud jelentését) is azt bizonyítja, hogy iparunkban jelenleg több, mint egy ötöde az alkalmazottaknak 16 évnél fiatalabb munkás, hogy az ipari munka igen gyakran úgyszólván az iskolaköteles korral kezdődik és hogy még a jelenlegi ipartörvénynek a maximális foglalkoztatásra vonatkozó igen hézagos rendelkezéseit is igen gyakran és igen nagymértékben hágják túl. Kivált az éjjeli foglalkoztatás gyakori. Pedig hol vannak még a hivatalos adatok a valóságtól? Németország a maga 13—14. éves korhatárával, kitűnő népiskoláival és továbbképzésével és erős védelmével a világverseny élén áll. Amikor tehát arról van szó, hogy nemzetközi egyezménynyel segítsük elő a gyermekmunka szabályozását, amelyhez Ausztria a maga régi fejlett ipara dacára legalább is oly gyorsan fog hozzájárulni, mint mi, semmi okunk sincs, hogy most iparunk nevelési korszakában e haladástól elzárkózzunk. A munkásvédelem csak nagyobb erőfeszítésre, jobb üzemszervezésre fogja az e téren amúgy is elkényeztetett vállalkozóinkat késztetni. Nálunk az iparfejlesztésnek tudvalevőleg egyik legnagyobb akadálya a tanonchiány és illetve a képzett munkások hiánya. Ennek legfőbb oka pedig az, hogy a szülők, nevezetesen az intelligensebb szülők, félnek gyermekeiket ipari munkára adni, olyan rendszertelen a gyermek- és fiatalkorú munkások foglalkoztatása, oly kevéssé van a fiatalkorú munkásoknak a mai tanoncképzés mellett módjuk iparukat elsajátítani s oly rossz bánásmódban van részük. Már pedig az életerejében aláásott, életkedvében megrontott, elkeseredett ifjúmunkásból rossz felnőtt munkás lesz, aki ismét rossz tanoncokat nevel. Ezért jó dolgot művelünk az iparfejlesztés szempontjából is, ha a gyermekmunka fokozottabb védelmét sürgetjük, de egyúttal oly intézményekről is gondoskodunk, amelyek a megszorított munkaidő folytán több szabad idővel rendelkező tanoncnak kellő testi-lelki fejlesztéséről gondoskodnak. Amikor tehát ezen az ankéten a munkaadók egyes többé-kevésbbé hivatott képviselőjének álláspontját is igyekeztünk megismerni, nagy óvatossággal kell azokat — a történt felszólalások bizonyítják — elbírálnunk és a maguk elvi álláspontját igyekeznünk kell biztosítani. Mert a munkásvédelem egyesülete nem kormány, amely a maga pillanatnyi vagy magasabb érdekei szerint az összes érdekeket összeegyeztetni tartozik, hanem bizonyos fokig egyoldalú, bár a legegyetemesebb érdekeket képviselő szervezet, amelynek létjogosultsága a magyar egyesületek között csak akkor lesz, ha a maga külön irányának erőteljes hangot tud és mer adni. Inkább essünk tehát bizonyos erkölcsi túlkövetelésekbe, mintsem hogy merő opportunizmusból felesleges, másokat illető szerepet töltsünk be. És ezzel az egyesületnek a jövőjét is biztosítjuk. El fogunk veszíteni talán egyes munkaadó tagokat, akik az egyesület céljaival magukat nem azonosítják, de meg fogjuk nyerni a munkásvédelemnek amaz őszinte híveit, akiket épen az egyesület szintelensége riasztott eddig vissza a belépéstől.