Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 13. szám - Ankét a gyermekmunka szabályozásáról

Munkásügyi Szemle 475 A munkásegészségügy szempontja, amelyből az egyesületnek a gyermekmunka szabályozására vonatkozó egyéb követeléseket is tárgyalnia kell, teljesen összeesik különben egyetemes társadalmi és állami, többek között iparfejlesztési érdekeinkkel. Tudományosan megállapított tény az, hogy a bizonyos korig (kb. a 14 év) az ipari munka általában ártalmas a test fejlődésére, hogy egyes iparágak egészen a 18 éves korig egyáltalán ártalmasak a fiatalkoruakra, hogy az ipari munkákra már alkalmas korban is egészségtelen bizonyos maximális időn túl dolgozni. A fiatalkorúak fejletlen testét ugyanis az ipari munka sokkal nagyobb veszéllyel fenyegeti, mint a felnőtt korban és kivált bizonyos iparágakban a betegedés és halálozás százaléka nagyobb, mint a felnőtteké. E korban a testnek több pihenésre, az értelmi erőknek kellő továbbfejlesztésére és végül elégséges szabad időre van szüksége, hogy a nemzet testben és lélekben egészséges polgárokra, az ipar képzett munkásokra tegyen szert. Amerikában igen elterjedt ma már az a felfogás is, hogy a proletár gyermekeknek is joga van bizonyos teljesen szabad időre, amelyet tetszés szerint használhat fel. Ez a gyermekkor boldogságára való jog. Azok az egyének, akik ezt a boldogságot valamikor élvezték, sokkal függetlenebb, vállalkozóbb, önállóbb jellemekké válnak az életben, rnint akiknek már a gyermekkor is csak kínzó munkát hozott. Az EgyesültÁllamoknak az 1907. évben kiküldött bevándorlási bizottsága tudományosan megállapítottax) azt, hogy a délkelet-európai bevándorlók gyermekei, akik 14—16 éves korukig amerikai iskolákba járnak, amerikai nevelést kapnak, jobb lakás és táplálkozási viszonyok között nőnek fel, antropológiailag is közelednek a kitűnő amerikai munkás típusához. Viszont az angol tanulatlan munkásság egyes rétegei a mai napig sem heverték ki annak a szélső kizsákmányoló gyermekmunkának fiziológiai hatásait, amely az angol ankétek bizonysága szerint az ipari kapitalizmus kezdő korszakában Nagybritanniában dívott. Egy magasabb társadalmi reform szempontjából tehát még csak nem is a mai munkásnemzedéknek érdeke a végső irányító szempont, hanem az összes jövendő nemzedékeké, akiknek egészsége nagymértékben a mai nemzedéknek egészségén múlik. A munkásvédelmi egyesületnek meg lehet tehát hallgatnia a munkaadókat e kérdésben is, hogy tőlük a gyermekmunka elterjedését és hatásait illetőleg felvilágosításokat nyerjen, de tőlük a szabályozás irányára és mértékére nézve irányítást csak annyiban fogadhat el, amennyiben a vezető szempontjaival azonosítják magukat.2) Nekünk elsősorban tanítóktól, orvosoktól, iparfelügyelőktől, akik az ipari munkának a gyermekekre való kedvezőtlen hatását közvetlen tapasztalatokból ismerik, kell útbaigazítást nyerni, a különben már az eddigi tapasztalatok alapján is megállapítható irányelveik megerősítése végett. A mi munkásvédelmi törekvéseink összeesnek az egészséges iparfejlesztés igazi érdekeivel, de nem mindig azonosak a vállalkozónak közvetlen magángazdasági érdekeivel. Az ipari munkaadók egyoldalú magángazdasági álláspontját annyi hivatott, hivatatlan és érdekképviselet szolgálja ebben az országban, akik ezt az álláspontot az illetékes helyen kellően képviselni fogják, hogy szinte rossz néven vehetik azt az illojális versenyt, amelyet nekik esetleg támasztani akarunk. Tagadhatatlan tény az, hogy kivált a kapitalizmus kezdő korában min') Changes in Bodily Form of Descendants of Immigration. New-York 1910. *) Ugylátszik az ilyen munkaadó még Németországban is ritka, legalább a Vérein f. soziale Reform ankétjén egy sem szólalt fel.