Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. 4. ülés 1912. évi május hó 17-én

Munkásügyi Szemle 455 állni. A kis pénztárak nem tudnak egzisztálni, ebből az következik, hogy a kis pénztárakat meg kell szüntetni. A tagoknak azt a jogát, hogy az általuk befizetett járulékot az ő hasznukra értékesítsék, ezt a jogot semmiféle törvénnyel nem lehet elvenni. Ha a törvény ezt előírja, kezdve Budapesten, végezve Csíkszeredán, valamennyi pénztár oly gazdaságosan fog bánni a pénzzel, hogy felesleg nem lesz. És ezzel reátérek arra a kérdésre, van-e deficit ? A múltkor azt hangoztatták, hogy 10,000.000 hátralék van. Ezzel szemben 6—8 milliónyi tartozás van. Ennyit mondott Weltner tagtárs. Szterényi: Én azt tartom,,hogy az egyes szónokok szavaiból azt vegyük hitelesnek, ami tényleg hiteles. Én nem elégszem meg, ha Weltner azt mondja. Az tény, hogy a hátralék 6—8 millió. Sarbó: Köszönöm az elnök úr felvilágosítását, ami kitűnő érvül szolgál. 6—8 milliónyi korona hátralék van; felszólítom az urakat, méltóztassanak elfáradni Damjanich-utca 36. alá, ahol a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár behajtási osztálya van. Az ott kifüggesztett árverési hirdetményekből meggyőződhetünk arról, hogy a legtöbb esetben a pénztár követelésével szemben a lefoglalható ingók értéke messze visszamarad. (így p. o. Ranzenhofer Hugóné és Ta 4402 kor. 98 fillérrel tartozik a budapesti pénztárnak, összes lefoglalt ingóinak értéke 570 korona; Budai Aladár 2963 kor. 03 fillérrel tartozik, fedezete 477 koronát tesz ki stb. stb.) Szóval nap-nap után meggyőződhetünk arról, hogy a budapesti pénztár hátralékából csak egy nagyon csekély százalék jog megtérülni, tehát a 6,000.000 — 8,000.000 korona nagyon is kétes követelés. És ebben a kérdésben igaza van Papp Géza tanácsos úrnak, hogy az a szervezet, ahol ez lehetséges, az rossz. Mindenesetre igen fontos ez, azért hivtam fel a figyelmet erre. Ha már veszteség éri a pénztárakat azáltal, hogy kis járulékokkal dolgoznak és nagy szolgáltatással, még nagyobb lesz a veszteség, ha ezen kis járulékokat csökkentjük avval, hogy felhagyjuk gyűlni a hátralékokat és ennek javarésze behajthatatlan. Koch Károly bíró úrnak cikkére hivatkozom, amelyben utal arra, hogy az 1878. évi V. t.-c. 355. §-át kell arra a munkaadóra alkalmazni, aki a levont tagjárulékot nem szolgáltatja be a pénztárba. Ezen szakasz: a sikkasztásról szól. Tehát az én nézetem szerint büntetőjogi szankcióval kell ellátni azt a §-t, amely a járulékok beszolgáltatására vonatkozik. Arra nézve, hogy én mit tartok helyesnek a szervezet kérdésében, azt kell mondanom: a kettéválasztást; a balesetbiztosításnak és a betegbiztosításnak kettéválasztását. Mindakettő meg fog élni a jövőben, ha hagyjuk működni. Mert a jelen állapotok mellett igazi autonómia nincs. És most reátérek dr. Hahn főorvos úr által mondottakra. Itt van a budapesti pénztár. A pénztár igazgatóságának tagjai bent ülnek túlnyomórészt az Országos Pénztár igazgatóságában is és azt látjuk, hogy itt is autonómok, ott is, és mégis egymás hajába kapnak; egyes kérdésekben az Országos mást határoz, mint a budapesti pénztár, pedig ugyanazok ülnek ott is, mint itten. Tehát én azt ajánlom, hogy legyenek a kerületi pénztárak igazán autonómok, vagyonjogilag felelősségre vonhatók, a hasznot pedig tarthassák meg maguknak és fordítsák azt saját tagjaik jólétére. A baleseti ágazatra vonatkozólag kimondhatjuk, hogy ott másképen elvégezni az ügyeket, mint egységesen, lehetetlen, mert csak az egyik fél viseli a költségeket, de a fél ellenőrizhesse, hogy a nagy összegek mire adatnak ki, ezt biztosítanunk kell El kell ismernem, hogy az Országos Pénztár Budapesten elvégzi ezt a munkát jól, ez a mai viszonyok között helyes. En azonban a jövőre nézve ezt a centralizálást követendőnek nem tartom. Mert túlságos centralizálás azt jelenti, hogy úgy az orvosi, mint a járadékmegitélés szempontjából a megfelelő lehetőségek sehol másutt, mint Budapesten ki nem fejlődnek, pedig ellenkezőleg az Országos Pénztárnak a jövőre kell előre dolgoznia, teremtenie kell az ország különböző pontjain központokat, ahol megfelelő orvosi tudás is rendelkezésre álljon. Szerencsésnek a járadákmegállapításnak azt a módját, mely ma divatos, hogy egy nagyszámú igazgatóság Ítélkezzék, egyáltalán nem mondhatom. Én azt hiszem, hogy a jövőben gondoskodni kell arról, hogy előzőleg orvosi szempontból helyesen készíttessenek elő az ügyek és ne az egész igazgatóság, mint olyan, hanem egy választott bíróság Ítélkezzék. Ez azonban a jövő zenéje. A mai ankét témája nem ez volt ugyan, de minthogy nem igen akarok többször felszólalni, felemlítettem ezt is. Összefoglalva azt mondom, hogy én az előadó úrnak I-ső számú javaslatát, amely odakonkludál, hogy a kerületi pénztárak, mint önálló nagy szervek függetleníttessenek és azt a propoziciót, amit Vályi bíró úr terjesztett elő, hogy