Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 11. szám - Ankét a gyermekmunkáról

Munkásügyi Szemle 423 meghalt. A tanúnak az iratokhoz mellékelt és jegyzőkönyvben foglalt vallomása szerint, — midőn tanuk elhunyttal nagy darab fenvőfát emeltek, — az elhunyt hirtelen rosszul lett, »belső részeiben fájdalmat emiégetett, jajgatott és nem birt dolgozni, hazament és többet dologra nem járt«. N. P. d-i körorvosnak 1910. november 3-án kiállított bizonyítványa szerint »G. C. 1910 július 27-én munkájából hazaszállíttatott, súlyos gyomor- és bélbetegsége miatt nevezett orvos gyógykezelésébe vétetett fel, ki életveszélyes bélelzáródást állapított meg, mi gyakori csuklás, bélsárhányás, nagyfokú felpuffadás kíséretében 1910 augusztus 7-én halállal végződött. Felboncolás nem történt, a bekövetkezett halál nem hozható összefüggésbe egy esetleg elszenvedett balesettel.« Egyéb az ügyre nézve fontosabb följegyzések az iratok között nincsenek. Véleményünk : G. C. balesete és a halála közötti összefüggés megállapításánál legfontosabb a tanuk bemondása szerint betegsége létrejöttének módja, valamint orvosának azon kijelentése, hogy elhunyt még az napon, amidőn a beigazolt baleset — nehéz emelés — bekövetkezett (1910 július 27-én) került orvosi kezelés alá, amidőn orvosa életveszélyes bélelzáródást állapított meg. Teljesen indokolatlan N. P. körorvosnak azon kijelentése, hogy »a bekövetkezett halál nem hozható összefüggésbe egy esetleg elszenvedett balesettel.' Arra nézve ugyan nincsen adatunk, vájjon elhunyt szenvedett-e azelőtt valamely belső betegségben, de maga a baleset módja és a betegsége létrejöttének körülménye arra enged következtetni, hogy a kezelőorvos említette »sú!yos gyomor- és bélbetegség* az emelés következtében létrejött »életveszélyes bélelzáródás« következménye volt, amely bélelzáródás ott helyben a súlyos fenyődarab emelésekor állott be, amikor is elhunyt, tanuk állítása szerint összeesett, nagyfokú fájdalmakat érzett a hasában, jajgatott és nem tudott felállni. Ezen tünetek teljesen megfelelnek egy heveny bélelzáródás kezdetleges tüneteinek, amely bélelzáródás a hiányos előzményi adatok mellett lehetett valamely sérvnek kizáródása is és ezen tünetekhez később hozzájárultak a gyomor és bél részéről súlyos zavarok, amint azt a kezelőorvos említi bizonyítványában, ahol gyakori csuklást, bélsárhányást és nagyfokú felpuffadást jelez. Ezek alapján a kórkép tisztán áll előttünk: az elhunyt 1910 július 27-én nehéz fa emelése közben rosszul lett, földönfekve jajgatott, hasában fájdalmakról panaszkodott, még aznap került orvosi kezelés alá, az orvos bélelzáródást állapított meg és 10 napra rá, 1910 augusztus 7-én meghalt. Elég gyakori eset, hogy nehéz tárgyak emelése közben lépnek fel belső bélelzáródások. A jelen esetben, amidőn eklatáns az, hogy a betegség munkaképes egyénnél a beigazolt baleset folytán jött létre, a kettő közötti és így a baleset és halál közötti összefüggést meg kell állapítanunk. Ezen vélemény alapján az O. M. D. P. igazgatósága az elhalt hozzátartozóinak a járadékot megítélte. II. Néhai S. M. 53 éves, uszálykormányos, az 1910 október 28-án kiállított balesetbejelentés szerint 1910 október 18-án Vukováron, amikor a támaszfát maga húzta fel az uszályra, megerőltette magát régi sérvbajával, dr. S. A. b—i orvos >bélcsavarodás, ütés, illetőleg nyomás folytán* kórismét állapít meg. A balesetet tanú n"m látta. Az uszályvontató hajó parancsnoka 1910. október 27-én jelenti, hogy S. M , akinek régi alsótesti sérve volt, állítólag Vukovárról való elinduláskor a támasztógerenda beszedésénél megerőltette volna magát és azóta mindig fájdalmat érzett, október 26-án oly rosszul lett, hogy orvost kellett hívnia és szolgálatképtelen volt. Dr. K. m—i orvos és dr. S. A. b—i pénztári orvos kezelték és utóbbi orvos, 1910 október 27-én kelt bizonyítványa szerint, bélcsavarodásban fekvő betegként kezelte. Szerinte a betegség jellege, keletkezése valószínűvé teszi elhunyt azon állítását, hogy baját balesetből származtatja. Kórházi ápolásra utalja. A sz—i városi kórháznak 1910 december 5-én kelt orvosi jelentése szerint 1910 október 29-én vitetett a kórházba, ahol műtétet végeztek nála és megállapították hogy külsérelem nem volt. Bele (vékonybél) egy helyen le volt szorítva. A megjegyzések rovatában a következő áll: »Délsárvérüségben hozatott a kórházba. Sérve régi, nem volt kizáródva, de a sérvtömlőben lenőtt cseplesz szorította le a hasüregben a belet«. A b.-i kerületi munkásbiztosító pénztár 1911" január 11-én kiállított bizonyítványa szerint, mivel »a műtétet végrehajtó kórházi főorvos sem bélcsavarodást, sem sérvkizáródást nem talált, ellenben szemléltető módon megállapította, hogy a bélelzáródást egy vékony bélkacsnak régi sérvtömlőjéhez odanőtt cseplesz szorítása okozta, így elhunyt-