Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete

Munkásügyi Szemle 225 • ^ • SZEMLE. • a MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete f. é. április 28-án Szterényi József v. b. t. t. elnöklete alatt teljes ülést tartott, amelyen megkezdte a munkásbiztosításról szóló 1907. évi XIX. t.-c. feletti vitát. Az ülést, amelyen az egyesület tagjai nagy számmal vettek részt, Szterényi József elnök a következő nagyérdekű beszéddel nyitotta meg: Tisztelt Uraim! A munkásbiztositás nemzetközi egyesületének magyar osztálya elhatározta, hogy munkásbiztosítási törvénvünk reformjának kérdését napirendre tűzi olyképen, hogy fejezetenként vitatja meg a kérdést : mennyiben állnak fenn jogos panaszok a munkásbiztosítási törvény egyes rendelkezéseivel szemben és hogy a panaszok alapján, vagy a törvény életbelépése óta felmerült szükség alapján, mennyiben állt elő a törvény revíziójának tényleges szüksége és amennyiben ez a szükségesség előállt, mily irányban mozogjon a revízió, melyek azok a hibák, amelyek javítandók, szóval hogy szükséges-e és mily irányban az ezidőszerint fennálló törvény revíziója. Mai összejövetelünkkel megkezdjük ez iránti munkánkat, megkezdjük a törvény szervezeti rendelkezéseivel. E munkánk kezdetén szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy minden előadó csak a saját egyéni meggyőződését fogja itt előadni, az képezi egyelőre a vita anyagát és ha majd megvitattuk az összes idevágó véleményeket, akkor ez alapon fogjuk az egyesület javaslatatait elkészíteni és ezeket szélesebb alapon az érdekeltség szélesebb rétegeinek bevonásával megbeszélni, megvitatni. Magam részéről csak néhány szóval akarom érinteni azt a kérdést, vájjon szükséges-e, indokolt-e és időszerű-e a törvény revíziója ? Észrevételeimet minden elfogultság nélkül, jobban mondva elfogulatlanul fogom megtenni, mintha nekem semmi részen sem volna a törvény megalkotásában. Teljes őszinteséggel kívánjuk tárgyalni a kérdést, tekintet nélkül személyekre, intézményekre vagy hatóságokra, mert csak úgy tudunk hasznos munkát végezni, ha ezektől menten dolgozunk. A munkásbiztosítási törvénynyel szemben megengedem, sőt magam is állítom, hogy tényleges okok kívánják és panaszok is szükségessé tesznek bizonyos revíziót. Nem vonom kétségbe a panaszok egy részének jogos voltát sem. Jogosak pl. az adminisztráció komplikáltságára vonatkozó panaszok; e téren csakis a törvény reviziójával lehet megfelelő egyszerűsítéseket keresztül vinni. Magunk is egyszerűbben akartuk megoldani ezeket a kérdéseket, nem rajtunk mult, ha nem lehetett. Szükségesnek tartom a revíziót nem a törvény hiányossága, de az élet tapasztalataiból folyólag bizonyos hatásköri összeütközések eliminálása szempontjából. És itt tévedés azt hinni, hogy összeütközések csak az Állami Hivatal és az Országos Pénztár között vannak; sokkal erősebbek az összeütközések, ha nem is jutottak még ily élesen kifejezésre az Országos Pénztár és a helyi szervek közötti hatáskör tekintetében. Ezen összeütközések nem a törvényből vezethetők le, mert a törvény nem sorolta fel taxatíve a, hatásköröket, csak keretet adott, mely keretet az életnek kell kitöltenie. Ám az élet azt mutatja, hogy ezen keret nem úgy töltetett ki, mint azt a törvény intendálta — a maga helyén, amikor ezeket az ügyeket fogjuk tárgyalni, lesz alkalmam részletesebben nyilatkozni erről — módot kell tehát adni arra, hogy a revízió e tekintetben