Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 5. szám - Ipari foglalkozás és halandóság

Munkásügyi Szemle 149 ható tényezők oly elszigetelését teszi szükségessé, amely rendkívül nehéz és nem is mindig lehetséges. Képzeljük el példának okáért, hogy valaki azon egyszerű kérdésre próbálna feleletet keresni statisztikai úton, hogy a munkaidőnek milyen hatása van az emberi szervezetre. Hogy ha nem állanak neki véletlenül rendelkezésre olyan ipari területek, amelyekben egyegy typikus iparág uralkodik, és amelyek a munkaidő hosszúsága tekintetében különösen pregnáns viszonyokat mutatnak, vagy ha a gyűjtött anyag nem olyan természetű, hogy megengedi a munkaidő hosszúságáról különösen nevezetes iparágak eredményeinek a többi iparágakéval való szembeállítását, akkor aligha lesz lehetséges a kérdésre feleletet találni. De még hogyha mindez lehetséges is, akkor is a szóbanforgó ipari területek vagy a tekintetbe jövő különböző iparágak mindegyike azon közös vonáson kívül, hogy hosszú munkaidővel rendelkeznek, még egy csomó különböző vonást is fog feltüntetni, számos egyéb hatások is közre fognak az egyes területeken és az egyes iparágakban játszani, mi azután, ha ezek a hatások valami módon nem izolálhatok, az eredmények biztonságát fogja veszélyeztetni. Hogy a kutató megtalálja, mily irányban kell kutatni, hogy felismerje az egyes eredmények indokait és ne kerüljön tévutakra, ahhoz nemcsak statisztikai, közgazdasági, hanem technológiai és orvosi ismeretek is szükségesek nagyobb mértékben. Hogy mily könnyen lehet ezen kutatásoknál tévútra kerülni, annak jellemzéséül csupán azt akarom felemlíteni, hogy vannak bizonyos iparágak, melyek nagyobb munkával nem járnak és nem is végeztetnek különösen súlyos, az egészségre hátrányos körülmények között és mégis magas halandóságot mutatnak. A felületes, vagy kevéssé tájékoztatott kutató könnyen ebből ezen foglalkozások veszélyességére következtethetne, holott gondosabb vizsgálat után kitűnik, hogy a halandóság ezen foglalkozási ágakban azért olyan jelentékeny, mert a gazdaságilag hajótöröttek, vagy a testileg gyengék azok, akik — amint erre Berüllon 1 különös nyomatékkal felhívta a figyelmet^ — az ezen foglalkozásokban elfoglaltaknak a legnagyobb részét kiteszik. És számos ily tévúínál kell a kutatónak e téren arra haladnia, anélkül, hogy rájuk térne, mi pedig igen könnyen megtörténhetik, ha nem jár a legnagyobb körültekintéssel el. Körösi2 p. o. rámutatott arra, hogy mennyire befolyásolja a nyert eredményeket az a körülmény, hogy egyes betegségek különösen bizonyos korhatárok közt lépnek fel; így a tüdővész a fiatalabb, az érelmeszesedés az idősebb korban szokott fellépni. Ha ezt figyelmen kivül hagyjuk, akkor könnyen a foglalkozás hatásának tulajdonítunk valamit, ami inkább a korral függ össze vagy legalább is erősen a korviszonyok hatása alatt áll. Ha a nyugaton is nagyok azok a nehézségek, amelyek a foglalkozás és a mortalitás közötti összefüggés felderítése körül felmerülnek, akkor nem csodálkozhatunk rajta, hogy Magyarországon azok valóban óriásiak. Bár a viszonyok e téren napról-napra javulnak, mégis nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon a vidéken még mindig nagy számban, a haláleseteknek majdnem felére vonatkozólag, nem orvos állapítja meg a halálokot. Vájjon milyen hitelt érdemel ilyen körülmények között a halálokokra vonatkozó statisztika? Igen természetes, hogy ilyen viszonyok között a halálokokra vonatkozó nomenklatúra is igen kezdetleges és nagy általánosságokban mozog. Pedig ahhoz, hogy a foglalkozások és a halandóság közti összefüggést felismerhessük, nemcsak kitűnő nomenklatúra szükséges a halálokokat illetőleg, hanem ennek a nomenklatúrának a jelzett cél érdekében összeállítottnak is kell lennie, olyképpen, hogy tekintettel van az ipari foglalkozás okozta megbetegedésekre; így p. o. az ólommérgezésekre, a foszfornekrozisra stb., hogy a legszembeszökőbbeket említsük. 1 De la Morbidité et de la mortalité par profession. Journal de la Société de Statistique de Paris. XXXDII. évf. 354. old. ! Die Sterblichkeit der Haupt- und Residenzstadt Budapest in den Jahren 1886—1890. und derén Ursachen. Berlin 1898. V. ö. 80-81. old.