Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 4. szám - Járványok és tudatlanság

730 Munkásügyi Szemle sét, amely sokak előtt talán csak a pedagógia körébe vágónak látszik, a szociális egészségügy egyik feladatává avatja. Az állami tanterv, amely a népiskolák tanítási anyagát megszabja, mégis igen szűkszavú a higiénére való nevelést illetőleg. Az egészségtan tanítását csupán az elemi népiskola VI. osztálya részére írja eló'. Ezzel súlyos hibát követ el, mert az 1909—lO.-i isk. évben a népiskola VI. osztályát 92,973 gyermek látogatta. Se a népiskola VI. osztályát, se annál magasabb fokú iskolát nem látogatott az 1909- 10. isk. évben kb. 2,000.000 gyermek. A VI. osztályban »megismertetendő az emberi test és gondozása (az egészség fentartására vonatkozó ismeretek)«. Csakhogy amíg részletesen előírja a tanterv a test részeinek ismertetését egész addig, hogy kiterjeszkedik az angolkór- és csúzra is, a higiénikus életmód tárgyalásának csak olyan 10-ed rangú hamupipőke szerepet juttat. Szembeszökően mutatkozik ez, ha az I—IV. osztályok előírt tanítási anyagát nézzük a higiéné ismertetése szempontjából. Az első két osztályban, a két esztendőn át összesen 4—5 óra jut a higiénére. Sokkal kevesebb idő, mint az őszi kerti növények és munkák megbeszélésére. Ennek hatása meg is látszik a falusi népen. Ha a lova vagy tehene megbetegszik, orvost hivat, a beteg gyermeke mellé nem, vagy csak ha halódik, akkor is azért, hogy meg ne büntessék. Ha a disznaja, ökre elpusztul, megsiratja, ha a gyermeke meghal, oda se neki, azt mondja: »majd lesz másik«. A VI. osztályt kivéve a többiben csak alkalomadtán lehet és kell a tanítónak szóvá tenni, hogyan kell egészségesen élni. Az olvasókönyvek természetesen ragaszkodnak az állami tantervhez és fehér holló számba megy, a VI. osztályt kivéve, a higiénikus kérdést érintő olvasmány. Különösen áll ez, ha nem vesszük itt figyelembe az újabb olvasókönyveknek az alkoholizmusról és tuberkulózisról írott olvasmányait. Tehát az egészségtan a VI. osztályban jut erősebben szóhoz. Ez az erősebben pedig mit jelent? Azt, hogy engedélyeznek oly V—VI. osztályú olvasókönyveket, amelyek Pyrrhusz-, Fabriciusz-, Montefiore Mózesről 1—2 oldalas olvasmányokat írnak, ellenben a hiegenéről szavuk sincs (Radó Vilmos 1909.). Egy másik olvasókönyv (Gáspár János—Sebesztha-féle) külön olvasmányban emlékezik még Brunswick Terézről, ugyanekkor a higiénének csak 3 olvasmányt szentel (»Egészséges lakás«, »Táplálkozás«, »Szeszes italok«). A többi olvasókönyv ? Annyira karolják fel a higiénét, mint az említettek, vagy a legjobb esetben sem sokkal melegebben. Az előző osztályok olvasókönyvei pedig csak elvétve beszélnek arról, hogyan kellene egészségesen élni, ugyanakkor, amikor 10—20 oldalakon szólnak pl. a hún-magyar mondákról. Úgy hiszem, nem egyedül álló a véleményem: hogy ha a népiskolák kevesebb nyelvtani, történeti, mondai, de több higiénikus tudást nyújtanának, inkább állanának hivatásuk magaslatán és akkor az ország lakosságát is kevesebb járvány dúlná és tizedelné. A népiskolák adta nyelvtani, történeti ismereteknek csak kevés szegény ember veszi hasznát, de annál többet nyerne az egyén és a köz is, ha bővebben jutna szóhoz a népiskolában a tisztaság, az egészséges életmód és a járvány idején való teendők fontosságának méltatása. Főleg a népiskola eme mulasztásának tudható be a nép legszélesebb rétegeinek higiénikus analfabetizmusa. Statisztikailag igazolt tény, hogy a járványok különösen a szegényebb néprétegekben dúlnak és ennek oka nyomoruk mellett a köztisztaság iránti érzéketlenségük. E higiénikus analfabetizmusnak eloszlatására a népiskola igen sokat tehetne. Minden osztályban elsőrangú teendő legyen az egészségi szabályok nem száraz, élettelen, hanem a gyermekek figyelmét élénken felkeltő és nem évenként 2—3 órára, hanem legalább 2—3 hétre terjedő