Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 3. szám - A szociálpolitikai tanfolyam

Munkásügyi Szemle 105 az reggelizik, kinek asszonya jó háziasszony (volt gyári munkásnők, házi cselédek és a mezőgazdasági munkás felesége) és kinek munkája nem túlságosan korán kezdődik. Az első délelőtti szünet azért fontos és azért helyez reá oly nagy súlyt a német munkás. A szociálpolitikai tanfolyam. Nagy érdeklődés közben és lelkes hallgatóság előtt folynak a megállapított programm szerint a Népművelő Társaság által rendezett előadások. Január hó 24—27-én, négy estén át dr. Meszlény Arthur törvényszéki biró, egyetemi magántanár értekezett a szociális magánjogról, egy úgyszólván új tudományról. Az előadás abból indult ki, hogy a mai magánjog még mindig túlnyomóan a vagyon és a család joga, tehát lényegében annak a társadalmi berendezkedésnek felel meg, amelyet a XVIII. századbeli felvilágosodottság kora létesített, mely a nemzetgazdaságban az u. n. klasszikus iskolát, a bölcsészetben a felvilágosodott individualizmust, a politikában a polgári jogegyenlőséget és a jogban az egyéni szabadság elvét jelentette. A társadalmi körülmények azonban azóta gyökeresen megváltoztak és a magánjoggal szemben is a szociális követelmények egész sora támadt fel. Ebből a nézőpontból kívánatos, hogy a házassági jogban a nő és anya jogállását biztosítsák, a házasságot mint a jövő nemzedék kellő nevelésére szolgáló intézményt kiépítsék, hogy a házasság érvénytelenítését és felbontását az eugenika szempontjai szerint reformálják. A családnak minden kedvezményezése mellett a törvénytelen gyermeknek is meg kell adni a legszükségesebb létfeltételeket. Vázolja az e részben a gyermekvédelem terén elért kiváló eredményeket és a birói gyakorlatban a legújabb időkben észlelhető nagy haladást. Bírálja a polgári törvénykönyv tervezetét, mely a törvénytelen gyermek és atyja között semmi személyes kapcsolatot el nem ismer ; kifogásolja az új polgári perrendtartásról szóló törvényt, mely ezt a viszonyt szintén merő vagyonjogi viszonynak tekinti. Majd a munkáskérdéssel foglalkozott, melyet magánjogi kérdéssé a szolgálati szerződés tesz, amelynek formájában a termelés céljára való szervezkedés jogilag megvalósul. Részletesen tárgyalta a kollektív szerződéseket s javaslatot tesz abban az irányban, hogyan lehetne azoknak betartását biztosítani anélkül, hogy a szerződéshez hű félnek a szerződésszegővel szemben a szerződéstől való elállás kétes értékű jogával kelljen beérnie. Ismerteti a munkaadónak a munkás élete, testi épsége és egészsége megóvására vonatkozó kötelességét, annak hazai jogunkban történt keresztülvitele módját s a munkásbiztosítás terén létesített intézményeket. A munkásügy helyes továbbfejlesztése érdekében sürgeti a munkásszervezetek jogi személyiségének elismerését és azok normativ szabályok útján való szabályozását és ellenőrzését; munkásbíróság felállítását; végül a rendes bíróságok elé utalt munkásügyekben gyors és olcsó eljárásról való gondoskodást. Január 29-én, 30-án, 31-én és február 1-én Pap Dezső dr. min. osztálytanácsos tartott a munkaviszonyról előadást. Fejtegetéseiben a tőke és munka szabadságára alapított mai gazdálkodási rendszernek a mult idők gazdasági rendszereivel való összehasonlításából indult ki. Megállapította a szociálpolitikának azt a feladatát, hogy összhangba hozza a tőkének és munkának szabadságát a társadalmi célszerűség és fejlődés követelményeivel. Ismertette azokat a tényezőket, amelyek a munkásnyomor enyhítésére vezettek, egyszersmind pedig azokat az okokat, melyek a társadalom haladására e tekintetben még ma is bénítólag hatnak. Rámutatott arra, hogy a tőkének gazdasági túlsúlyával a jog még mindig nem hozta kellő egyensúlyba a munkásnak a helyzetét. A munkaviszony lebonyolításának egyes mozzanatait követve, rámutatott azokra a tényekre, amelyekben a munkaadónak a társadalmi célszerűséggel és jogérzettel ellenkező hatalmi túlsúlya még mindig akadálytalanul érvényesül. Azután igen behatóan ismertette azokat a tényezőket, amelyektől a munka alkotmányának igazságos kiépítése függ. Február 2 án, 3-án, 5-én és 6-án Vágó József, a budapesti kereskedelmi és iparkamara s.-titkára tartotta meg előadását a szociális bérpolitikáról. Előadásában rámutatott arra a döntő jelentőségű körülményre, hogy a munka olyan árú, amely elválaszthatatlanul össze van forrva eladójával, a munkással. Ebből vezette le az előadó a modern bérpolitika összes követelményeit, amelyek legfőbbike az, hogy közérdekből nem szabad a munka feltételeit a kereslet és kínálat kialakulásának átengedni, hanem egyfelől jogilag el kell ismerni a munkafeltételek befolyását célzó szakszervezeteket s ezek bérpolitikájának békés és MUNKÁSVÉDELEM.