Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 3. szám - A szociálpolitikai tanfolyam
106 Munkásügyi Szemle harcias érvényesülését és másfelől a közhatóságoknak is okuk van arra, hogy a közüzemeiben fizetett bérekkel, a közszállítási feltételekkel, közhatósági békéltetéssel, a munkaszabályszerződések jogi helyzetének tisztázásával, az otthoni munka szabályozásával szociális bérpolitikát folytassanak. Instruktiv előadása során Vágó igen népszerűen ismertette a sztrájkok, bojkottok, munkáskizárások, feketelisták, az amerikázás, a szabotázs, passzív rezisztencia, a fair-wages kikötésének és számos más közkeletű szociálpolitikai kifejezések tudományosan elfogadott fogalmát. Február 7—10-én Hlavács Kornél min. titkár-bíró a munkásvédelemről értekezett. A munkásokat hivatásuknál és függő gazdasági helyzetüknél fogva veszélyek környezik. A munkásvédelem feladata e veszélyeket elhárítani, ártalmatlanokká tenni. A cél kettős: a munka veszélyeit a minimumra csökkenteni és a munkást függő gazdasági helyzetéből felszabadítani. A munkásvédelem arányai és sikerei a munkások felvilágosodottságának méreteitől függenek. Higiéniai, műszaki, gazdasági és jogi ismeretek nélkül a munkások saját érdekeiket fel nem ismerik, koalícióra képtelenek és a többi társadalmi osztályokkal közös érdekeiket bizonyítani, a munkásvédelemből az összes társadalmi osztályokra háruló gazdasági hasznot kimutatni nem tudják. A többi társadalmi osztályok kezdeményező tevékenysége a munkásvédelem terén legtöbbször jelentéktelen. Az államok feladatuknak azt tekintik, hogy a munkások koalíciója által már megszerzett munkásvédelmi intézményeket törvényeikkel a visszafejlődéstől megóvják. E bevallott szándék azonban nem mindig őszinte, mert némely államban előfordul, hogy egyes törvényeit, ha alkalom kínálkozik, visszafejleszti. A munkásvédelemre vonatkozó törvények végrehajtásának módja és mérve, valamint a védelem továbbfejlesztésére vonatkozó adatok használhatósága az ellenőrzéssel és részben a végrehajtással megbízott hatóságok képzettségének és függetlenségének fokával áll arányban. A munkásvédelem részleteinek vizsgálata azt mutatja, hogy a munkásvédelem nemcsak a munkások érdekét szolgálja. Megmérhetetlenül nagy a gazdasági és higiéniai haszon, mely a munkások helyzetének javulásával valamennyi társadalmi osztályra hárul. De eredményt csak akkor lehet elérni, ha az összes munkások, ezek között az irodai alkalmazottak és otthon dolgozók is megfelelő védelemben részesülnek. A céltudatos iparfejlesztés is arra törekszik, hogy minél több egyénnek a tisztességes megélhetést, egészségének és testi épségének megőrzése mellett, biztosítsa. A munkások helyzetének javítására irányuló közóhaj elé az iparfejlesztés nevében korlátokat húzni tehát nem lehet. Ami munkásvédelmi szempontból rossz, az az iparfejlesztés legfőbb céljával ellenkezik; ami pedig iparfejlesztési szempontból jó, az a munkásvédelem legszigorúbb kritikáját is elbírja. A balesetmegelőzési és iparegészségügyi nemzetközi technikai kongresszust folyó évi május végén Milanóban fogják megtartani. A kongreszszust az ipari balesetek megelőzésére Parisban, Bruxellesben, Milanóban, Rouenben és Lilieben megalakult társaságok rendezik és ezen az iparegészségügynek és a balesetmegelőzésnek tisztán technikai oldalát kívánják tárgyalni. Ezzel azonban távolról sem akarnak ellentétet teremteni ez ügyek technikai és orvosi oldala között, mint azt egyes szaklapok tendenciózusan hirdették, hanem mindkét diszciplínának fontosságát minden tekintetben méltatni és hangoztatni kívánják. A kongresszus előzetes hivatalos tárgysorozata a következő: 1. Szíjak alkalmazása és kezelése a gyakorlatban előforduló legkülönbözőbb körülmények között. 2. Hengerművek óvókészülékei (fém-, kaucsuk- és egyéb hengerművek). 3. Szellőztetés, porszívás és a levegő megnedvesítése gyapotfonógyárakban. 4. A munkahelyiségek levegőjének javítása, különös tekintettel a selyemgyárakra és a szövetfestő-műhelyekre. 5. A centrifugai-erővel hajtott szántókészülékek (hydroextracteur) munkáját biztosító építési módok és feltételek. 6. Óvórendszabályok az emberi életet veszélyeztető, alacsony feszültségű elektromos áramkörben fejlődhető túlfeszültségek ellen. A kongresszus védnökségét az olasz király vállalta. A nemzetközi tiszteletbeli bizottságban Olaszországon kivül Franciaország, Belgium, Svájc, Németország, Ausztria és Magyarország vesznek részt. A magyar bizottság tagjai a következők: Kálmán Gusztáv államtitkár, Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő, Szántó Menyhért a Társadalmi Múzeum igazgatója, Mentsik Ferenc min. tanácsos, az állami munkásbiztosítási hivatal elnöke, Sarkadi Ignác az Országos Pénztár igazgatója, Bosányi Endre a vállalati betegsegélyző pénztárak kötelékének igazgatója, Gelléri Mór az Orsz. Iparegyesület igazgatója, báró Hatvány