Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 3. szám - Tünetek

Munkásügyi Szemle 87 szerűleg megismeri az ember mindjobban, hogy mily kivihetetlenek és esztelenek azok a tömeges mészárlások, amelyeket háborúnak neveznek. De ha sikerülne is a nagy háborút megszüntetni, azzal még távolról sem semmisítettük meg a ragadozó állatot az emberben. Ennélfogva az egyéni ragadozó állat és annak klikkjeivel szemben a mesterséges törvények és azoknak erőszakos érvényesülése még egyelőre mellőzhetetlen szükségesség maradnak. Veszélyes utópisták az anarkisták, mikor abban a hiedelemben élnek, hogy a magánbirtok megszüntetésével az ember a hangyáknak egy bizonyos fajtájává változik át és azzal egy csapásra szeretni fogja az emberiséget és csak az emberiség számára fog ösztönszerűleg dolgozni. Nagyarányú szociális átalakulásokra és különösen önönmagunknak óriási megváltozására van szükség, ha lassankint csakis a földgolyó összes kulturembereinek a kollektivitását akarnók elérni.Ez is csak annyiban volna kivívandó, amennyiben harmonikusan az egyes egyének legmagasabb agytörekvéseinek ápolásával és szabad fejlődésével lépést tart. Kiselejtezendő volna elsősorban a lehetősége annak, hogy az egyik egyén a másikat kizsákmányolhassa, másodsorban a silányabb emberanyag rossz, szociális tekintetben ártalmas, a ragadozó állattól átvett, öröklékeny energiái. Ha valamikor sikerülne a háborút és a kapitalizmusnak uralmát megsemmisíteni, ha továbbá a misztikus vallásos hitnek állami kényszerét, a földi és a túlvilági élet theoriájával, meghaladott álláspontnak fogjuk tekinthetni s ha végül a szociális munkakötelezettséget általános törvénynyé emeltük, akkor az emberiség még távolról sem találta meg békéjét. Eme hatalmas törekvésekkel egyidejűleg valamennyi belátásra képes, életre való embert, amennyiben ma már vagy még megtaláljuk őket, önzetlen szociális reformmunkára kell lelkesíteni és nevelni. A háború és a katonai szolgálattal kapcsolatos testi és lelki fegyelmezés helyett minden ember, férfi és nő számára kötelező szociális munkaiskolákat kellene létesíteni, melyek az egyéneket köteleznék, hogy a társadalom javára eszközlendő nagy munkákban minden körülmények között részt vegyenek. Ennek segítségével acélozhatjuk testünket és lelkünket, jobban mint a katonai szolgálattal. Ez volna a katonai szolgálatnak javított és hasznot hozó pótléka. Elődeinknek a létért való küzdelme durva eszközeivel legalább a nyomorultak, gyengék és rosszak kiselejtezéséhez vezetett. Ezt felváltotta a kapitalizmus, a nyomor, a tudatlanság, a nemi betegségek, az alkohol és más tényezők okozta elfajulás és 'a nyomorultak, a gyengék, a rosszak mesterséges tenyésztésének, tehát egy helytelen és megfordított kiválasztásnak adott helyet. Ennek helyébe a biologikus alapon felépülő szociális fajhygienét, elsősorban a következetes és észszerű eugénikát, vagyis az embereknek megismerésen alapuló kiválasztását kell helyeznünk. Mindez a legtöbb ember számára még idegenszerűen hangzik. Pedig semmi más, mint logikus következése az élet biologikus megismerésének. Aki az életet kívánja és akarja, aki a létet a nemlét elé helyezi, kell, hogy maga számára egészséget, erőt, boldogságot és eredményes munkát követeljen. De ha maga számára egészséget és boldogságot kiván, akkor meg kell tanulnia, hogy eme kívánságát és követelését a kollektivitásra is átvigye. Különben a jövőben is, úgy mint ma, minden egyes eme egoisztikus boldogságának elérésében a másiknak életét és boldogságát fogja károsítani és korlátozni. Amíg a homo sapiens általánosságban emez észszerű igazságot meg nem értette és ez őt teljesen át nem hatotta, addig számára a mai nyomorúság legfeljebb külsőségeiben megváltozik, de meg nem szűnik.