Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 3. szám - Tünetek

Munkásügyi Szemle 83 * Befejező közlemény. A »Munkásügyi Szemle* számára irta: Forel. De míg az életnek eredeti komplikációja az egyes sejt örökölhető, specifikus szerkezetében rejlett, egy újabb komplikáció az által keletkezett, hogy oszlófélben levő sejtek egymással társas összefüggésben maradtak és így többsejtű élőlényeket alkottak. Eleinte eme élőlények egyes sejtjei egyfajtájúak voltak, de később egy élő lényen belül is különböző fajtájú sejtek keletkeztek, amelyek komplikált szöveteket és szerveket alkottak. Ezek a maguk részéről ismét meghatározott, a környezetükhöz alkalmazkodott céloknak szolgáltak. A falás (á tout seigneur tout honneur!) számára fejlődtek száj, belek és alfél, a megfelelő emésztési sejtekkel, míg az egysejtű élőlény csak periferikusan asszimilált. Hogy a táplálkozási nedvek a testben megoszolhassanak, keletkeztek a vérkeringési szervek. A légzési szervek a levegő asszimilációjára szolgáltak. Az izmok lehetővé tették az élő lények mozgását. Az idegrendszer a külingerek felvételére szolgált és kormányozta a szerveknek, valamint az egész testnek belső mozgását, amennyiben lassanként egy mindig hatalmasabb energia-akkumulátorrá, a központi idegrendszerré kifejlődött. Ezen központi idegrendszerben a magasabb állatoknál a leghatalmasabb központ, az agy átvette a legfelsőbb vezetést, amennyiben önönmagában felhalmozta az ingereket, engrafia, ekfória és gátlások segítségével. De hogy ment végbe eközben az élő lények szaporodása és mi történt öröklékeny tulajdonságaikkal ? Egyes szövetekben a sejtoszlás tovább folyt, mint például még ma is az ember bőrében. A növényeknél a legtöbb differenciált sejtfaj megtartotta abbeli képességét, hogy az élő lényt teljes egészében újból alkothassa. A magasabb állatoknál a mindig növekedő komplikációk folytán azonban az állandó szaporodás, vagy helyesebben a nemzés, oszlás vagy rügyezés folytán (mint a polypoknál, növényeknél stb.) lehetetlenné vált és igy keletkezett az a különös berendezkedés, hogy a komplikált többsejtű egyéneknél egy meghatározott szerv, azaz egy meghatározott differenciált sejtcsoport vagy mirigy vette át a nemzés eszközlését és hogy eme folyamatnál a beltenyésztés mellőzésének szükséglete is kielégítést találjon, kétféle nemzési sejt keletkezett, amelyek egyesülését azután a konjugáció eszközölte. A további fejlődésben azután eme nemző szervek végre különböző egyénekben oszlottak meg, melyek közül az egyik (hím) viselte az egyik fajta nemző sejtet, azaz a hím-, vagy ondósejtet, a másik, a nőstény, a másik fajtát, a női vagy petesejtet. Már előbb is, midőn a két fajta nemző sejt egy egyénben volt egyesítve, a hím, azaz az aktív, a mozgékony sejt kereste fel a női vagy passzív sejtet. Ebből azután magától fejlődött az, hogy a passzív vagy női nemző-szerv egyúttal az a hely lett, ahol az új egyének fejlődtek. Hogy a konjugáció komplikált többsejtű lényeknél lehetséges legyen, szükséges, hogy a csíraképes egyéneknél, hímeknél és nőstényeknél, a megfelelő ösztön mellett még bizonyos vonzódási és rokonérzés is kifejlődjék, aminél ismét az aktív részt hímnek nevezzük. így fejlődik az idegrendszer segítségével a nemi ösztön, a termékenyítési és közösülési aktussal, mint ösztönszerű eszközlője a nemzésnek. Ennél a dolognál fontos és új az a tény, hogy a nemző-szervek differenciált sejtjei — azaz az úgynevezett csírasejtek — már nemcsak az