Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - A nemzetközi szakszervezeti mozgalom 1910-ben

76 Munkásügyi Szemle Túlórázás az ausztriai gyári üzemekben az 1910. évben. A munkásstatisztikai hivatal most tette közzé az 1910. évben Ausztriában a gyári üzemekben előfordult munkameghosszabbításokról szóló jelentését. A törvényesen megállapított maximális 11 órás napi munkaidőt 606 üzemben (az összes üzemek 3-8°/o-ában) 1.220 esetben hosszabbították meg. A meghosszabbítások között a leggyakoribb volt napi 1—2 óra 3 héten keresztül. A túlórázásra szorított 45.084 munkás összesen 2,965.009 órai túlmunkát teljesített, az egyes munkások megterhelése tehát évenként átlag 66 órára terjedt. Az összes túlmunkateljesítményt leginkább Alsó-Ausztria (33%), Csehország (32°/o) és Morvaország (18%) vették igénybe. Az egész túlmunkaidőből a szövőiparra esik 37%, a kő-, föld-, agyag; és üvegiparra esik 29%, az élelmi és élvezeti cikkek termelésével foglalkozó iparra 9°/o és ugyanennyi a gépiparra. A túlmunkaidő emelkedése az előző évihez képest 626.749 órát tesz ki, amelyből legtöbb esik az agyagiparra (téglagyárak), kisebb mértékben részesedtek benne az élelmezési Tpar és a grafikai iparok. Ellenben a szövőiparbán erős csökkenés észlelhető. Északkeleti Morvaország és a vele határos kerülete Sziléziának most tartotta IV. általános szakszervezeti kongresszusát, amely érdekes képet adott az ausztriai munkásmozgalomra nézve olyan nagyfontosságú szeparatisztikus törekvések eredményéről. A kongresszus nagy elégtétellel konstatálta, hogy ennek a kerületnek szakszervezeti mozgalma diadalmasan került ki a szeparatizmussal való nehéz harcból. Bár a szeparatisztikus agitáció a szakszervezetekben nagy károkat okozott és egyes szakmákban a taglétszám is csökkent, a nemzetközi szakszervezetek minden régi pozíciójukat megtartották és a számos győzelmes bérharc mutatja, hogy ezeknek harcképessége teljes mértékben megmaradt. A kongresszuson kimutatták, hogy a szeparatisták szétszórtan levő 900—1000 tagjukkal bérmozgalmak esetén semmi eredményt sem tudnak felmutatni. Erős kritika tárgya volt a kongresszuson a munkaadó szervezetek, a sárga szervezetek és keresztényszociálista egyesületek harcmodora, amelynek dacára velők szemben is, a szeparatizmussal szemben is eredményeket ért el a szakszervezeti mozgalom és egyes szakmák még számbelileg gyarapodtak is. Foglalkozott a kongresszus a munkaadók ellenséges magatartásával is a balesetbiztosítási intézeti választások alkalmával. Úgy a cseh, mint a német küldöttek egyérfelműleg az egységes erős szakszervezet melleit foglaltak állást. Nagyobb munkaharcok. Miniszter és munkásvezér. Negyedéves küzdelem után véget ért a vesztfáliai és a Hanza-városokban kiütött dohánymunkássztrájk és kizárás. Az egyezség most létrejött úgy, hogy a szivarkészítők 1.000 darab után 25—50 fillér béremelést kapnak, némely szivarfajtánál 1 márkát, sőt l-50 márkát is. A berakok 40 fillér béremelést kaptak. A sztrájkolok mind munkába fogadtatnak. 1912 május l-ig a gyárosok új munkásokat nem állítanak be. Angolországban még mindig tart a takácsok kizárása, a tárgyalások, melyeket maga a miniszterelnök 6 napon át vezetett, eredménytelenek maradtak. A munkaadók folytatják a kizárást, a szakszervezetek munkában álló tagjai megduplázták befizetéseiket, hogy a harcot állhassák. A bányászok is most szavaznak "a sztrájk kérdésében, a túlnyomó többség a sztrájk mellett szavaz. A bányatulajdonosok elkeseredetten utasítanak vissza minden békítési kísérletet, a kormány közbenjárását is. így nincs kizárva, hogy március havában Nagy-Britannia minden bányájában megszűnik a munka. Smillie munkásvezér kijelentette Churchillnek, hogy akkor 14 nap multán megállnak szén hiján a vasutak, 3 hét múlva a gázgyárak, nem volna sem gáz, sem villany, 1 hónap múlva megállna minden gyár, 6 hét múlva minden hadihajó ócska vassá válnék. Az államférfi erre azt felelte állítólag, hogy ezt törvény fogja megakadályozni, a munkásvezér pedig azt, hogy nincs törvény, mely a bányászt munkára tudná kényszeríteni. A belga bányászsztrájk már 30.000 munkásra terjed ki. A munkások belementek öttagú egyeztető bizottság választásába, az elnök páríatlan legyen. A munkaadók elfogadnák a békebiróság döntését, de megkívánják, hogy ne menjen az engedmény túl az általuk szabott határon. A bért kéthetenként akarják fizetni.